"maradok, nem véletlenül, de nem is
valami szelíd-
vad elhatározásból,
nem szórakoztatom magam azzal, hogy hol lennék
még ennél is inkább
valahol máshol,
majd nyilván olvad, kisüt, fölszárad,
aztán megint
elázik szépen
az egész, itt ücsörgök a napon egy nem túl
kényelmetlen, de nem is
kényelmes széken
egészen nyár közepéig, ha van egyáltalán közepe,
és nem csak
vége a nyárnak,
és ha tényleg akad olyan még, akire
igazából ennyire
sehol se várnak."
(kukorelly endre - (2. 1999. február 14.) (r.))
