olyan árnyalatokban élek, mint egy mellémhúzott szék, pár rámmerengett perc, néhány direkt elszalasztott metró; nem lehet tudni, h mikortól sok, meddig semmiség, hány centi, hány perc, hány vonat. vmi helyett, túlfűtötten, meg se történnek.

a bárdos deák ági azt mondta a koncert elején, h a gödör a földanya g-pontja. az est hátralévő részében nem igazán tudtam, mihez tartsam magam.

érzem, h teljes, nemes lelkemmel vagyok vmiért, de még nem teljesen tiszta, h miért is.
álmomban egy rajzon kiszínezem jézus krisztus ruháját kék filctollal és ajándékba adom.

rohadt élet! rohadt élet prada cipőben!

névjegyet cserélek és a munkahelyemről ígérek linket fiúknak vasárnap hajnalban a szimplakertben, quarterlife crisis!

akkor döbbentem rá h vmi baj lehet az életemmel, mikor rájöttem, h tulajdonképpen azt a négy napot nagyon szívesen és ugyanolyan boldogan eltölteném abban a mediterránosan keletnémet szállodai szobában is.

a könyvfesztivál nyitófogadásán könyököm egy nagy magyar költő oldalában, a villámmal vmelyik külföldi díszvendéget bökdösöm, és közben mátyás, aki tehetséges fiatal író, egy spanyol könyvkiadó vezetőjének magyaráz lelkesen a blogomról, miszerint az olyan, mint garfield és egy bekokainozott bridget jones keveredése.
ebben a képben nyilván minden teljesen a helyén van.

hát azért velünk tényleg nem kell foglalkozni, az a legszarabb, h mi tényleg elvagyunk nulla pénzből - merh arról szólunk: alszunk az utcán, írjuk a kis verseket, szerelmesek vagyunk...
tavasz van! és dokumentumfilm bájos kortárs költőkről!

álmomban ha megold vki egy matematikai problémát, én a mellkasára hajtom a fejem miközben magyarázza. én így üdvözlöm a tudományt.
muszáj kimondanom, h tavasz van; végigugrándozom a lelkem, szívem egyik piacképtelen csücskétől a másikig.

úgy jöttem el, h nem hiányzom senkinek, úgy megyek vissza, h nem hiányzik senki.

a pszichológusom néha egész eredményesen meg tud győzni róla, h nem egyes emberek kivételesen hülyék, hanem én vagyok túl jófej. heló, örülsz, h látsz!, mondtam most is majdnem a csoppynak magam iránt érzett friss lelkesedésemben, mikor megérkeztem a találkozónkra.

legyél a nemtudommicsodám!

eltévedt, zaklatott nők tavasza

"38 éve magányos vagyok és úgy érzem, kijár nekem a boldogság és ebben senki nem akadályozhat meg. nincs időm kitérőkre. ha így rendben, szólj." (izabella mihálynak, az én emailcímemre)

"szexelni majd akkor fogsz velem, ha szőke és hosszú combú leszek, és nem lesz három gyerekem!!!" (ismeretlen nő ismeretlen férfinak, az én telefonszámomra)

"csókolom, azt szeretném kérdezni, hogy a kovács péter itt lakik-e? mert ő nekem lelkitársam és állandóan zaklat!" (kislány a környék összes kaputelefonjába)

annyira tele vagyok önváddal, h ma reggel, mikor az ismeretlen számról érkezett smst olvastam, miszerint szexelni majd akkor fogsz velem, ha szőke és hosszú combú leszek, és nem lesz három gyerekem!!!, akkor hosszan és komolyan elgondolkodtam, h biztos nem én voltam-e, aki ilyen méltatlanul bánt egy barna, rövid combú, háromgyerekes nővel.

szerintem egy csomó dolog úgy van rendben, h nincsen jól.

azt hiszem, a közszférában felelős embernek lenni azt jelenti egyrészt, h hatványozottan kilátástalanabb helyzetekben találod magad, másrészt, h ezek ellenére se rendelheted be a felest a meeting felénél.