azt szeretem ebben a városban, h tizenéves lányok péntek délután a kálvin téren a hit the road jack-et éneklik üvöltve.
egyre többet van világos.
nyolcvannégy napja nem sírtam.

tudom, mit hol találok a fiókban, de meg kéne kérdeznem, kivehetem-e?
újra ismeretlen otthonom.
nem jövök vissza és csukott szemmel állok a liftben.

én esküszöm, nem váltottam a könyves szakmáról másra, mégis egy szakmai program lesz, amikorra ki kell tűznöm magamnak, h tökéletes bikiniformába lendülök.

hónap vége: gitárhúrokat vegyek v pálinkát?

olyan szép vállak, legszívesebben sírnék rajtuk a megkönnyebbüléstől, h mégis elronthatjuk az életünket!

tori amos - playboy mommy

Pablo Neruda: Bocsánat

Bocsánat, hogy a szememen át nem jutott
be több világosság, mint csak a tengeri tajték,
bocsánat, hogy tágas tereim
oltalom nélkül terjeszkednek,
és végül semerre:
monoton az én énekem,
szavam komor hangú madár,
kő és tenger faunája, egy téli bolygó
vígasztalansága, megvesztegethetetlen.
Bocsánat ezért a folytonos vízért,
szikláért, tajtékért, az árapály
tébolyáért: ilyen az én magányom:
vad sózuhatag titkos lényem
falai ellen, és olyannyira,
hogy része vagyok immár én magam is
a télnek,
a hullámokban harangról harangra
egyre csak ismétlődő tágasságnak
meg egy hajsátor-súlyos csöndnek,
algák csöndjének, mélybe merült dalnak.

Fordította András László

mások azt a joghurtot veszik meg, amelyet vékony nők esznek a reklámban, én azt a kolbászt, amelyből a hentes is épp falatozik.

az egyik it-s kolléga meghozta az új főnököm laptopját, és távollétében rögtön be is állítottunk neki egy david hasselhoff képet háttérnek.
az új főnököm nagyot csalódott bennem. h választhattam volna tengerparton futósat is.

egy nyugodt, mértéktartó, felnőtt ember vagyok. az összes szopós poént ami eszembe jut, lenyelem.

az érzésekkel meg úgy, mintha egy kis retikülbe próbálnád beletömködni mindenféle cuccodat, ami pedig nyilvánvalóan nem fog beleférni.

azt hiszem az éjjel elfogadtam ezer forintot vkitől aki rosszat írt a munkahelyemről.

all further interpretations are invalid.

- elkísérlek az anonim alkoholistákhoz.
- de én nem akarok az anonim alkoholisták közé menni! én neves alkoholisták közé szeretnék menni!

úgy érzem, h minden szervemet külön-külön le kell foglalni.

a másik munkahelyemről pedig, ahová már több, mint két éve járok mikor lemegy a nap, most csak annyit, h tegnap az fogadott, h vki szívecskét rajzolt a nevem mellé a névsorban. persze rögtön tudtam, h melyik kolléganő volt, de mindenkinek elújságoltam, h nem tudom, ki volt, mert annyian lehettek.

jaj annak a férfinak akire a női öltözőben panaszkodnak!

olyan az első számú munkahelyem, a vidámpark, h nem lehet csak úgy bőgve végigszaladni egy folyosón (még ha szeretnél is), mert akkor másnap házi készítésű marcipános keksz vár majd az asztalodon kedves sorokkal; és nem lehet csendben, elvonulva kihagyni az ebédeket, mert akkor megjelenik vmelyik kollégád az irodádban és eléd tesz egy bedobozolt somlóit az étteremből; meg nem lehet szorongani az igazgatói irodába behívatástól, mert azért hív be, h talált egy blúzt ami pont jó lehet rád. közvetlen főnököm meg épp kettő van, felváltva vesszük egymásnak a túrórudikat.

felszaladok a színpadra, és megkérdezem, kivasalhatom-e a frakkját.

- ez a szabó doktornő ajtaja? mondják már meg, vak vagyok!
- igen, ez az. de szabó doktornő ma nem rendel.
- mi? jöjjön már közelebb, nem hallom, hát meg van repedve a dobhártyám!

kicsit nehéz elhinni h nem gálvölgyi jános forgat épp az sztk-ban.

érdemes rugalmasan kezelni a "helytelen" fogalmát.

fellőnek az űrbe, és leteszed a robotporszívódat a holdon.

de mit mond az egyszeri bloggerlány, amikor darvasi lászló és kemény istván néznek rá, és azt kérdezik, h és te írsz vmit?

a szívembe írtalak! comic sans-szal.

mondd meg neki, biztatott kori a pultnál. "nem vagyok már iskoláslány, h naranccsal igyam a rumot!"

január elseje úgy kezdődött, h éjjel fél3ig dolgoztam, utána fél5ig kocsmában kiabáltam örömömben, fél10kor felkeltem h szkájpoljak a tivadarral aki az újzélandi éjszakából jelentkezett be, és 1re már kész voltam az ebéddel.
tulajdonképpen kicsit félek.