2016. június 30., csütörtök

félidőnél a szoláriumgép bemondta, hogy én most az intelligens emberek szoláriumában vagyok. megszeppenten abbahagytam a szelfizést.

2016. június 29., szerda

a kossuth téren magányos cekkeres néni táblával: ROGÁN ANTILOP

2016. június 12., vasárnap

a bájos pillanatok, amíg a vőlegény anyukája szűzlányok, szűzlányok! felkiáltással próbál lányokat összeterelni a csokordobáshoz.

2016. június 10., péntek

a mai hivatalos program nagyon jó lesz! most látom, hogy vannak még ismerős pincérek, akiknek még sose panaszkodtam részegen a liftben.

a könyvhéten felismert egy fiú, bocsi, neked nincs véletlenül egy blogod, ezt kérdezte, és amikor kiderült, hogy még fészbukon is lesztalkolt, tökre megható volt. mint régen, mikor még sztárbloggernek számítottam!
hát ilyen érzés lehet zoltán erikának lenni...

2016. június 8., szerda

ahogy az évek során szerzem a tapasztalatokat mindenféle szervezések terén, egyre pontosabb képem van arról, mit, hogy szeretnék csinálni, és hogy célravezető. például sokat gondolkodtam azon, hogy egészen pontosan hogyan kell belőni, csapatmunkában mennyi lehet a demokrácia, és mennyi az, amennyit a projekt végigvitele érdekében önhatalmúlag és gyorsan el kell dönteni.
aztán eszembe jutott, hogy orbán viktor is biztos így kezdte.

2016. június 2., csütörtök

ha van isten, mennyire röhöghet, hogy nekem még mindig nem esik le.

2016. június 1., szerda

jános

nem volt térerő és amúgy sem akartam a vonaton a halálhíredről telefonálni, thomas tallist hallgattam és néztem keresztül az ablakon. kicsit esett. kicsit sírtam. szivárványokat láttam, egymást után legalább tíz-tizenkettőt, ahogy kanyarodott a vonat, ahogy haladtunk a tájban, szabálytalan dombok, mezők, kis erdők, felbukkanó templomok a sötétkék ég előtt, még egy szivárvány, aztán még egy, egy világítóan fényes dupla szivárvány. te most szórakozol velem, gondoltam, és köszi.