nem akarok semmiben sem hinni
olcsó bortól részegedni csak
nem akarlak magammal átvinni
a halálon vigyed csak magad
semmi közöm nincsen hozzád többet
megerősített a közönyöd
mosolyogva fogadom ha jönnek
testem tépni komor ördögök
én jó voltam az isten látott engem
az ő igazságától szédülök
ne adj többé soha semmit nem nem
nem kérek semmit és nem köszönök
elvonulok csillagkoronámmal
nem várnak rám mégis megérkezem
nincs már időm arra se hogy bánjam
bűneim szertefut a szél velem

(jónás tamás - a szél velem)

én: holnapra ki kell találni valami témát a pszicho-szemináriumra. de nem jut eszembe semmi, csak a depresszió.
lili: [felröhög]

hazaérek, itthon várnak, pár perc titkos brainstorming, hogy milyen botrányt robbantunk ki az idén, majd indulnak is. mennünk kell. nézd, hát te is milyen nehezen viseled el magad, mondja búcsúzóul.

amilyen hangulatos volt a költözés előtti, vakuvillanásokkal teli hét az az ajtósin, ugyanúgy van varázsa az új épület elfoglalásának is (új ajtósi). mindenki a szobaszámokat nézegetve ténfereg, géher istván ollóval a kezében mászkál és ragasztószalagokat vagdos le dobozokról, h beléjük nézzen, majd találkozik nádasdy ádámmal, aki legújabb felfedezését osztja meg vele, miszerint körbe lehet menni a folyosón. a tanárok a mindenhol előforduló dobozokból próbálják összegyűjteni a holmijaikat, bútoraikat, és egyszercsak azt mondja egy hang a harmadikon, hogy ez nem lopás, csak kicserélem.

hovamenjek micsinálni.

a metrón néha már félve lapozok az újságomban, mert nem tudom, hogy a mellettem álló is végigolvasta-e már az oldalt.

'and though we love to numb the pain
we come to learn that it's in vain
pain is our mother
she makes us reconize each other'
(otr - nobody number one)

21 éves vagyok. most még simán megőrülhetnék anélkül, hogy nagy gáz lenne belőle.


juliette and the licks - pray for the band latoya

"mostmár amíg élek csak művészet, kész, nem érdekel"
ójaj. ójajaj.

"Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít"

józsef attila - elégia (r.). happy birthday.

"Ez volt a helye, pontosan itt.
Egy ágyban fekszünk,
háttal egymásnak,
levegőt veszünk,
összeér a bőrünk,
kifújjuk, szétválik.
Összetapad. Szétválik.
El fogom használni
az arcod mint egy szappant"

(Krusovszky Dénes - Erdősáv (r.))

ma reggel felkeltem és zalatnay cini nézett rám vissza a tükörből. senkinek nem kívánom az érzést.

"na, mostmár valaki vegyen feleségül, mert nagyon unom! és aranycipőm is van. mostmár nemhogy teljes felszereltségű lány vagyok, hanem extráim is vannak"
(kata, károlyi kert, szombat, 10:45; jelentkezni a kommentekben stb.)


patti griffin - heavenly day

ma egyik csoporttársam körbeadott egy aláírásgyűjtő ívet órán, tetején az "apunak legyen újra bajusza" szöveggel.

"ne bánts el szeretnék
valamennyi sokat élni veled
ha rosszan hát rosszan
hámozzák a fecskék
az ég héját a nullakék vizet
ne bánts el keresnék
kicsike pénzt kenyérre könyvre borra
nézném kortyolnám hosszan
ahogy az esték
jócukra odasűrül a holdra"
(parti nagy lajos - szódalovaglás (r.))

ma éjjel nincs popcorn, jaj, nagyon szeretem parti nagy lajost sóhajok vannak.

tegnap este azt is megtudtam, hogy van olyan tanár az eltén, aki egyszer azért nem tartott órát, mert démonok voltak a szobájában.

lehet, hogy nem vagyok jó passzban. az utóbbi két hétben mindig épp rám nézve látják a tanáraim elérkezettnek az időt, hogy felajánlják a csoportnak, hogy elmondják még egyszer, lassabban.

ha rajtam múlna, bevezetnék a jobbkézszabályt a járdán is.

tegnap este énekeltem és sírtak rajta.

állítólag nem azért, mert olyan szar volt. és nem is azért, mert lecsaltam egy magas hangot.

„(...)
mert másnap reggel, míg a többiek
elégedett mosollyal mennek vízért,
s még a takács is nyújtózkodva húzza
szorosra szíját (bár nem tudja, mért) –
addig nekem egy elhagyott berekben
gyakorlatozni kell, hogy újra menjen,
hogy menjen ez a rohadt repülés.”
(Nádasdy Ádám – Esküvő (r.))

túl sok verset olvastam az este és várnom kellett, hogy kimenjen belőlem az érzelmi töltet. egészen fél4ig kellett várnom.