a vasárnapok a legnehezebbek, mindig akkorra nő elviselhetetlen mértékűre, amolyan bibiliai ritmusban. itt van nekem az ég, a föld, a fény, a víz, a fák, a virágok, az összes égitestek, az állatok, a férfiak és a nők, and still. nincs kedvem felnézni rá, lenézni rá, fürdeni benne, fürdeni benne, alájuk ülni, feléjük állni, alájuk állni, megsimogatni őket, megsimogatni őket, figyelni őket.
a vasárnapok a legnehezebbek. akkorra nő elviselhetetlen mértékűre.

szeretném néha, ha az álmaim kicsit jobban elszakadnának a valóságomtól.
tegnapelőtt reggel azt rémálmodtam, hogy nem sikerül plain texben bekereteznem egy szöveget.

- ki ez a csaj?
- á, őt nem könnyű behálózni.
elemezze pragmatikailag a dialógust, amely miatt (többek között) nem lettem xy magyar író egyik csaja (többek között).

elkezdett mondanivalója lenni. így vesztünk el mindenkit.

ági. humor, humor, humor! kiáltotta búcsúzóul utánam a pszichológusom.
---
- jean, ki kopog odakint?
- az eső, uram.
- akkor engedje be, mert még elázik!

bele kellene olvadni minden felületbe, belesimulni a székekbe, hozzátapadni az asztalok lapjához, és együtt nyílni, csukódni az ajtókkal. mit csinálok rosszul.

szerepkonfliktusok őrlik fel erőimet, pl. itt van nálam a húgom most három napig, és egyszerre kell úgy tennem, mintha az anyja lennék, és mintha nem lennék az anyja. (megőrültél, miért nem vettél fel sálat? illetve ne igyál már több sört! - nemnem, viszont: főztem neked is ebédet. - igenigen.)
na de nem panaszkodom. inkább csak megjegyezném csendben, hogy én annakidején egy nagytestvért kértem a szüleimtől.

az egyetem lassan megtelik nálam fiatalabb lányokkal, akik nálam hangosabban nevetnek a kedvenc tanáraim viccein. na megyek, veszek valami krémet.

bementem a papírboltba, és mondtam, milyen papírt szeretnék, és már amikor magyarázta az eladónő, hogy milyen van belőle, tudtam, hogy az nem az lesz, és félreért. aztán odavezetett a polchoz, és megmutatta, és láttam, hogy az nem az, és félreért, de csak vettem abból a nem-az papírból, mert nem tudtam azt mondani, hogy ez nem az, és félreért, és ha lúd, akkor már legyen kövér, hármat is vettem a nem-az papírból. amit egyáltalán, abszolút, semmilyen körülmények között nem fogok soha használni.
uram, kicsit kevésbé balfasz, ha lehetnék.

nem lehet karácsonyi égősorok az egész világ.
nem lehet minden nap loitumára táncoló hitlert nézni.
(az én barátaimnak, úgy tűnik, túl egyszerű az élet nem fenékig tejfel. kifinomultabbak annál.)

meg leszek unva.
meg leszel unva.
minek ezt ragozni.

kapcsolgattuk ma a tévét, és a balázs show ismétlésében(!) épp egy bőrnadrágos, melegítőfelsős, kirúzsozott, beszédhibás fiú lényegült át egy félrecsúszott, kócos parókában csepregi évává, és kitartóan próbálta eltalálni az ütemet és a hangot. és akkor azt mondta egy most meg nem nevezendő, velem egy háztartásban tartózkodó rezignált pedagógus, h ez olyan, mint egy szalagavató-műsor.

egy kívülről szappanillatú vonattal jöttem miskolcra, be kell szarni.
belül szarszag volt, nyugodj meg.

nem mentem lakógyűlésre, itthon vártam sötétben, mikor kezdik verni az ajtómat a határozatképtelennek nyilvánított gyűlés megvadult tagjai, de csak nem jöttek. aranyosak a szomszédaim egyébként, mind egy szálig, de a lakógyűlés, mint köztudott, minden nyugdíjasból kihozza az állatot. én meg fiatal vagyok, előttem az élet, és sok a dolgom. magyar mondatokat kell megtanulnom kísérleti célnak megfelelően hangsúlyozni.

ugye nem kell holnap lakógyűlésre menni.

Make it personal.
Let the words come from your heart.
Include why you love them and how they make your world brighter just by being in it.
Express your gratitude for them being in your life.
Be affectionate and loving.
Let them know your love for them will never fade and you will always be there.

most olyan veled beszélgetni, mintha maksa zoltán az anyjának próbálná el a kabarét.

- na, dani, jó órát fogsz tartani?
- hát, ha ez a jó emelet.

magas hangon beszélünk, és halkan, szűkszavúan beszélünk, és halkan, nyelvbotolva beszélünk, és halkan.
egy olyan kedves lány vagyok, nem kell nekem még beszélgetni is.

- és kitöltöttem egy rorschach-tesztet...
- de a rorschach-tesztet nem is kitölteni szokták!
- én minden tesztet kitöltök, és kész.
- terhességi teszt?

anya, hol a mi helyünk? (kislány a temetőbe érkezéskor)

most az van, hogy bármire gondolok, meg fog történni. mondhatnánk, hogy ez nem lehet érvényes a világ minden dolgára, de nem is gondolok most azokra a dolgokra, amelyekre nem lehet érvényes.
szóval most az van, hogy bármire gondolok, meg fog történni. és hát úr.isten. mondom úr.isten.

ismétlést még, visz-sza, visz-sza.

szokott lenni vácon egy óránk az átszállásig, minden évben ugyanazokkal, ugyanarra sétálunk egy kört. aztán a bzmoton is ugyanazokkal találkozunk minden évben, és hogy legyen hova ülni, sanyi bácsi átrendezi az egész vonatot minden évben, mert sanyi bácsi nagyon öreg és nagyon asszertív. lennének még jelzőim, de sanyi bácsi a rokonom, és nagyon öreg. aztán ugyanazok jönnek ki elénk a vonathoz minden évben. ugyanazok várnak a zrínyi utca végében minden évben. az ugyanazok felének ugyanolyan orra van, mint nekem.

kiesett a zsemle a kezemből, és káromkodtam a boltban. becsípte az esernyő a hüvelykujjam, és káromkodtam az utcán. véres ujjlenyomatot hagytam a nyomtatványon, és káromkodtam az okmányirodában. elrontottam a második nyomtatvány kitöltését, és káromkodtam. elrontottam a harmadik kitöltését is, de akkor már csak áthúztam a rossz számot és káromkodtam. fél órán át vártam, és néztem, ahogy a fekete pulcsis ügyintéző különböző testhelyzetekben kavargatja a kávéját.
közben csendben dúdoltam egy dalt.

ön most láthatatlan a hálózaton.
(láthatatlanság megszűntetése)

épp az egyik szabadulj meg tőlem, te férfi, különben tönkreteszlek üzenetű fiona apple dalt hallgattam ma este futás közben, és arra gondoltam, hogy a futás egyébként is az érzelmek rettentő széles és változatos skáláját hozza ki belőlem, de a zene erre még milyen sokat rá tud tenni! más volt most futni ugyanis, mint mikor a bartók rádió esti adásaira futottam például. akkoriban még azt hittem, hogy a polgárőr azért járkál a futópályán esténként, hogy megvédjen engem másoktól.
nos, mióta fionára futok, biztos vagyok benne, hogy azért van ott, hogy megvédjen másokat tőlem.

nincs  és  és  és  tb se működik, bocsi p, mondom p, szóvl bocsi pukám, tudom, hog nem erre tnítottál, mégis sikerült bort öntenem  billentűzetbe.

pénteken még 10 kilométerre volt tőlünk a lánchíd, szombaton pedig már csak 9 és félre.
jaj de jó, egyre gyorsabban biciklizek.

hát nem nagyszerű? és "nagyszerű" alatt itt most "szánalmast" értek.

kiiratkozom mások mondataiból.

csak előtört belőlem a keserűség, jólvan.

(...) a háziban, amit feladtatok, arra gondoltam, hogy akkor ezekkel a regexpekkel... de tedd le azt a kést miközben magyarázok!
a programozás órán legalább éri az embert valami inger, oktatói visszajelzés, érted.

- hát bárcsak az lenne a legnagyobb divatbalesetem, hogy gucciban megyek a gucci nyitópartira.
- bárcsak lennének divatbaleseteim!

egyetemistáéknál ma olyan, mintha karácsony utáni első iskolanap lenne: mindenki új elektronikai cikkekkel villog.
átutalták a diákhitelt, ja.

nem kell itt problémázni, hogy így nem érnek rá, meg úgy nem érnek rá. az én barátaim a számítógép és a magyar nyelvtörténet. ennyi. mondta dani, majd tovább beszélt, szórakozottan rázogatva az antidepresszánsos-xanaxos gyógyszeresdobozát.

már a fitnesst is fatnessnek olvasom.

"El fog menni, és én Ferihegyen
szemétkosárba dugom a fejem.
Végigfutom az összes parkolót
a felfestett fehér nyilak szerint
kanyarogva, kitárt karral; a szél
hol arcomba vág, hol be a nyakamba,
mert tél lesz akkor és nagyon hideg."

(nádasdy ádám - örök repülőtér (r.))

az jutott ma eszembe (bár konkrét koncertélmény folytán, de szigorúan csak teoretikusan), hogy ha valaki megkérdezné tőlem (pusztán csak teoretikusan), hogy lehet-e lányokat megdugni azzal, ha valaki tenort énekel reneszánsz kórusművekben, akkor én azt felelném (szigorúan csak teoretikusan), hogy igen.

agnus üzenete:
(...) szerinted?
tivadar üzenete:
Gaaktu viseo?
agnus üzenete:
és még megsértődtél, mikor azt mondtam, hogy néha frusztráló veled beszélgetni.
tivadar üzenete:
Majt javla?
tivadar üzenete:
Hálediddje guláv.

vajon csak én járok olyan társaságokba, ahol az emberek eljátszanak egymásnak youtube videókat, hogy illusztrálják, amiről beszélnek, vagy ez ma már egy általános jelenség?
és akkor még nem is meséltem azokról a barátaimról, akik az internetről rendelnek jeget.

az élet nagyon nehéz, amikor olyan magyar szintakták bizonyító erejűként bemutatott magyar példamondatait olvasod, akik hosszú évek óta külföldön élnek, és minden jel arra mutat, hogy anyanyelvi kontaktusuk már csak a saját példamondataikkal van.

szörnyű az énnekem: mi mindenre vágyom. (jónás tamás)

tippek-trükkök, ez van, tippek-trükkök az egész internet, dolgozni nem akar senki.

ági, nem kéne magának pszichológushoz járnia? szakított félbe szerdán a pszichológusom.
a munkája gyümölcsét, azt hiszem azt nem sikerült maradéktalanul prezentálnom.

egy esetleges történésre való egyik esetleges válaszom nagyon kegyetlen lenne. most bűntudatom van, hogy lehetek ennyire érzéketlen.

kedélyesen ülik körül az emberek az asztalt a házibuliban és nevetgélnek. a sarokban egy rendszergazda, egy programozó, és egy blogger, szociális készségeik legjavát mutatva, csendben simogatnak egy kutyát.

írt nekem ma egy levelet, hogy ugye nem néztem hülyének, mert mikor összefutottunk, épp egy abszurd, furcsa hangot próbált kimondani.
kedves, az elméleti nyelvészet szakról jövök.

már kezdtem azt hinni, hogy ilyen impotens, nyomorúságos és szánalmas lesz az egész napom, de aztán letöltődött a kotrógép-szimulátor.

ma mondtam szkájpon a zenekaromnak (a tivadar), hogy másokkal is fogok majd zenélni. már bárkinek a hárfája alá fekszel, ribanc?, kérdezte, de amúgy nem vette zokon.