néztem magam a plexilapon tükröződni, és arra gondoltam, lehet, hogy így fogok megöregedni, hogy vöröses hajamba napszemüveget tűzve, rossz buszokra szállok.

belégzésenként újrakezdem. a tavasz minden illatához hozzá tudok rendelni egy üres rekeszt magamban, ahol ki kell töltenie a teret. hiányokkal tanulok együtt élni. például úgy is, hogy a füvet simogatom. süt a nap, hason fekszem és átölelem a földet, hello, minden nap ugyanazt álmodom.

szerintem meg nagyon is jó, hogy végre kiengeded magadból az érzéseidet. mert akik magukba fojtják, azok rákosak lesznek. vagy költők.

a szelektíves fiúk szeretnek engem. olyan néha reggel, mintha kukásautót sétáltatnék, jön mellettem lépésben és töfög.

- persze, ha koncertre mész, még előtte rá kell hangolódni...
- rekviem lesz.
- ja, neked arra nem kell.

huligánok, morgott suematra a 61es villamosról leszállva, amelyen egy tucat fiatal üvöltötte magnóval együtt, hogy kölyköd voltam, bár két perccel előtte a tiltott szerelem című slágernél még mi is csatlakoztunk hozzájuk, és nem én énekeltem végig az összes versszakot hangosan.

a pocsolyákat, meg a járdán elszórt nyers spagettitésztát kell kerülgetni, sárga virágpor van a cipőm orrán. a szélsőségeimből adnék bárkinek. a bensőségeimet adom bárkinek.

aimee mann - save me

narancssárga fürdővízben olvastam csehovot--
másoknak is akarok egy kis rosszat, az baj?

ma a pszichológusom hívott fel engem, hogy menjek hozzá.
nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az életem immár végképp tragédiává avanzsált.

a magnolia egy sérült, gonosz, nyomorult emberekről szóló film, akik bántanak, boldogtalanná és még nyomorultabbá tesznek más sérült, gonosz, nyomorult embereket, akik ugyanezt tették/teszik más, sérült, gonosz, nyomorult emberekkel, és végül mindannyian elénekelnek közösen egy dalt, majd megpróbálják megölni magukat, vagy meghalnak rákban, kivéve azt a párat, aki megmarad, hogy a jövőben még több embert tehessen sérültté, gonosszá és nyomorulttá. közben varangyok esnek az égből.

a rettenetre ébredek minden hajnal háromkor. hogy nem tudom, miből építhetném fel magam, és hogy nem lehet visszaaludni. hogy még meg akartam mutatni a bikini és a nap nyomát a bőrömön. például.
andrew bird - a nervous tic motion of the head to the left

leveszem a ruhákat, lemosom a szemfestéket, és visszanövesztem a szőrt.
suzanne vega - language

Weeks in the hospital, without perfume, or candy,   
and I still have no friends. Yesterday, a man
came over to me and screamed about the accident,  
the blood! I shrank, smaller, into my sweater
and imagined I was somewhere else. The women in the   
restaurant smile when I take their pictures
with a pink Instamatic and offer them   
spoonfuls of chocolate, my number. I am staring
at the telephone now, willing it to ring, cradling it in my   
arms and my stomach is turning. I beat myself
with my fists, my loneliness is relentless. I see its constancy   
in the spreading bruises, the green and yellow echoes.
I am the quietest object here, I could rest here always, never moving.

(lynn crosbie - skirt, my pretty name (r.))

tegnap megsimogatták a bokámat az írók boltjában.

nem megyek ki a konyhába mert tojáshéj van a konyhapulton. rám most jobban kell vigyázni mint az egész bolygóra; felkapcsolom az összes lámpát a szobákban, mert nekem kell a fény. vasárnap védtelen vagyok, vasárnap mindegy vagyok. a vasárnapok a legnehezebbek.
cat power - the greatest

egy integető gyerekekkel tömött busz araszolt a buszmegállón át, és az egész buszmegállóból senki nem integetett vissza nekik, csak én, mert én ilyen bolondos fiatal lány vagyok. aztán jött egy csapat tizenkétéves és lehamuztak, és akkor újragondoltam ezt a fiatal dolgot.

igazolványképet kell csináltatnom a hétvégén, lesz majd egy komoly, egy összetartós-ölelkezős, meg egy bolondozós, szamárfülmutatással.

a szüleim úgy beszélnek a telefonba, hogy ketten egyszerre, és aki a kagylónál van, sose tolmácsolja pontosan, amit a másik a háttérben magyaráz. és amikor méltatlankodom, azt mondja akivel beszélek, hogy inkább átadom a telefont, és erre én, hogy de most akkor mi van, beszéljük már meg, de olyankor pont két fül között félúton van a kagyló, és utána fordítva csináljuk, szia, na, azt mondtam, és így persze már máshogy hangzik, értem, dehát az üzenet, amit a háttérből kapok, az megint nem lesz így jó, és jön, hogy akkor átadom inkább a telefont, és erre én, hogy de.

most pont süti a tarkómat a nap, nem panaszkodom. (növény)

ma sokat beszélgettem a pszichológusommal a nácikról, az mindig jó. átengedett maga előtt a nagy zöld busz. megvettem életem első dolgozatjavító piros tollát és megszerettem a répás kubut. ötkor keltem reggel. vettem ajándékot a húgomnak és a petszoszájetis állatomnak. az apukám kiscicának nevez, a fickóm polipnak.
keblemre ölelem a világot, na, ma lettem huszonhárom éves.

a pokol legalsó bugyrába kerülnek, akik automatikusan elinduló zenét tesznek a blogjukba, utánuk jönnek akik szmájlikat írnak a bejegyzéseikbe, és őket azok követik, akik pontot tesznek a cím után.

bárcsak ne lenne időm elalvás előtt gondolni semmire.

ma délelőtt kapáltam kicsit, majd ültem a napon és fröccsöt ittam. gyanúsan rövid giliszták voltak mindenhol, de próbáltam nem arra gondolni, hogy egy szörnyeteg vagyok.

kevés időmben lassan és felületesen olvasok.

portörléskor megtaláltam a levendulás illatgyertyát, amit egy költő szeretőjétől kaptam, mert színben ment a ruhámhoz. ha egyszer szeretője leszek valakinek, majd meggyújtom. és mindenki tudni fogja, hogy a szeretője vagyok valakinek, mert levendulaillatom lesz.

virágos képkeret, szivárvány színátmenet, hullócsillagok; istenem, add, hogy az emberek ne a photoshop kezelését válasszák hobbinak nyugdíjaskorukra.

az a pillanat, amikor az órákban meryl streep belép a virágüzletbe, és azt mondja, flowers, what a beautiful morning.

- amikor... amikor így nézel, mindig feltör bennem egy gondolat.
- jaaaaaj. milyen gondolat?
- hogy felugrok innen, lemászom ott, és elszaladok.

meg kell tanulni, hogy ki mire nem kíváncsi.

ismét jót futottam. és most akkor megyek, és kimosom a hajamból a sarat.

azé a blogger aki megműveli.
(brainoiz mr.a sok dolga ellenére történő megjelenéséről a kocsmában)

- neeee, nem is olyan nagy a seggem!
- nem, a szoba kicsi.

a kistanárok élete móka és kacagás, gondoltam, amikor a lyukasórában beléptem a tanáriba, ahol a kistanárok a szokásos asztaloknál bonyolították mókával és kacagással teli életüket, úgymint: arccal az asztalra borulás, kéztördelés, semmibe bámulás, szalámis szendvics.
ugye nem horkoltam, ezt kérdezte a lány, aki mellé leültem.

azért volt blogszünet, mert öndestruktív erők dúltak bennem hirtelen, de a falcoláshoz mégiscsak túl öreg vagyok.

üreges szív kakaós tejmasszából. amíg szépirodalom van az élelmiszerek címkéjén, nem tudom mit is akarhatnánk.

a húsbolt zavartalanul működik.
aludjatok jól.

te is egy érdekes lány vagy... a magad nemében. mondta laci bácsi, majd vett nekem pálinkát.

- elnézést, megnyomná nekem a gombot?
- leszáll?
- nem, én csak úgy jelezgetek.

van már némi történelmünk a tivadarral lelkiválságaim megoldásában, és bátran állíthatom, hogy ő a jelenséghez legnagyobb hozzáértéssel forduló, legnagyszerűbb lelkisegély (gyűlölni fog, hogy ezt írom). tegnap is például, mikor egy rövid emailben kész tények elé állítottam és instruáltam, miszerint írj valami kedveset, mert szarul vagyok, azonnal válaszolt, hogy baignoire*, majd fel is hívott, hogy húsz percen keresztül uvuláris r-eket mondjon a telefonba. jobb lett.

*fr. fürdőkád

dr freud used to dream about girls like me.

az úgy volt, hogy két ötletem volt a farsangi bulira, de kurvának öltözni már olyan elcsépelt.

elmagyarázom. este azért futunk, hogy másnap reggel fel akarjunk ébredni, és reggel azért úszunk, hogy estig ébren akarjunk maradni.

... és akkor ott állt az ajtómban a férfi akit szeretek, egyik kezében üveg bor, másikban ... üveg bor.

itt minden nap kirabolnak egy bankot. van egy felesleges paplanom, de a hajléktalanokhoz odamenni félek. kiterítem a radiátorra a törölközőmet meg a fürdőruhámat és klórszagú lesz a szoba.
a kezemet. a tenyerébe.

- tessék, nézzünk inkább természetfilmet, jaj! kikandikál a kis fejével a lyukból! de aranyos! most visszabújik! fut! kikandikál! fut! nézzétek, kikandikál! visszabújik! fut!
- hát ez a görények élete.
- ezzel mondjuk én is elégedett lennék.

napok óta tikkel a bal szemhéjam. anya hurkát süt.

... azaz taposni fogom a beledet.
(sz.k., az angolszakos szakdolgozati témavezetőm, bemutatom.)

van amúgy egy igen lassan történő, jótékony hatású shift, amikor már nem elsősorban amiatt zokogsz, hogy milyen szörnyű ember vagy, hanem amiatt, hogy mások milyen rendesek veled mégis.
na, csak azért mondom, hogy én is látom, hogy az élet szép. meg ma találtam egy tiszta kést is az általam vezetett háztartásban.

tudom, hogy nem kéne nagyon sok, de nekem most még nagyon kicsi sincs.
és megint rosszat álmodtam.

jorane - red mountains