h bármit megtehetek. hónapok óta figyelem, h most élek. most nem csak a túlélésről szól.
viszki, étcsoki, futások a dunaparton.


laura marling - blackberry stone

kő-papír-ollózott egy leszbikus lánnyal, és mindketten ollót mutattak.

a fonológiatáborban főzés közben kiszaladtam a konyhából kérdezni vmit, kezemben egy szál virslivel. még meg se szólaltam, a fonológusok már azt kérdezték: elromlott?

nem szabályos szépség
sok a mosatlan, és a lelkiismeretem sem tiszta.

alszom én, és a diszkógömb is aludni megy.

a koncert végén leereszkedett egy hatalmas, csodálatos diszkógömb a hangversenyterem mennyezetéről a közel tökéletes napom zárásaképp, és akkor arra gondoltam, h mégiscsak szeret engem az isten, mindannak ellenére, amivel a tökéletes napomat töltöttem.

a nagykövet úr megdicsérte a beszédet tartó kolléganőjét, h egy vendég sem távozott a sajtótájékoztató alatt. valóban, alvás közben én sem próbáltam meg kimenni a teremből.

​Rapai Ágnes: Rossz lemez

már annyit vártam nem tudom
a postaládát mért lesem
és szívdobogva mért nyitom
már annyit vártam nem tudom

amit szeretnék nem lehet
jöhet levél vagy nem jöhet
már annyit vártam nem tudom
amit szeretnék nem lehet

a postaládát mért lesem
már annyit vártam nem tudom
mert itt ragadtam féluton
jaj visszajönnöd nem lehet

te úgyse jössz én nem megyek
hát szívdobogva mért nyitom
már annyit vártam nem tudom
már annyit vártam nem tudom

egyetlen nagy hibát követett el szakcsi lakatos béla: amikor azt mondta zsédának, h nem baj, ha mellémennek a hangok.

azt mondja, onnan tudni, h össze fogok zuhanni, ahogy előreejtem a vállaimat beszélgetés közben. ülünk a kávé fölött.
ma is feljött a nap.

legyek ma boldog? v mit javasolsz?

az első kezembe adott gintonic után világossá vált (és a sokadik után se sötétedett el) minden.

és akkor felvettem a legórobotunikornisgrumpycat-es pólómat és lefeküdtem ebéd után aludni. azt mondtad, h ez az élet.

felszálltam a lelkiismeret kettes villamosára. rengeteg a látnivaló, és a vágóhídon kötsz ki.

- de miért van minden kórusban egy kopasz pasi?
- a kedvemért.

- mint a ligeti darabban, ahol száz metronómot felhúznak és állítanak a színpadra, és menet közben időnként mintha szinkronizálódnának...
- mint a menstruáló nők?
- te megpróbálnál száz menstruáló nőt felhúzni és színpadra állítani?

a logika nem reggeli tornagyakorlat.

mikor egyedül maradok, felveszem a latexet és a lelkiismeretemmel foglalkozom

- sajnálom, h eddig más fiúkra vesztegettem az időmet és nem dr. máriásra!
- ahhoz, h dr. máriást felfedezd, nem volt elvesztegetett idő a többi fiú!

egyszer majd úgy levetkőzöm a szorongásaimat, h nem fogom tudni visszahúzni a cipzárt.

nem jutok ezen túl. a tizenéveimet végigéltem úgy, h nem kentem szalámit ebbe a tapétába. és akkor most hazajövök 4 napra...

nem szeretném elmesélni, de összekentem paprikás szalámival a falat.

utolsó csókok, állítólag.
minden mozdulatom befejezetlen.

"i want romance. i want music. i want love and beauty."

senki más nincs a medencében, süt a nap, látszik az ég, csak a saját csöndemet hallom. kiúszom magamból a szomorúságot.
a női öltözőben az olyan embereket szidják, mint amilyen én is vagyok.

tori amos - hey jupiter (the dakota version)

kacsint a hentes is, ma reggel igazán húsformában vagyok!

kérdésén, miszerint ugye eszel azért?, teli szájjal nevetek.

az nem igazi hallgatás, h közben mindent levélkészre fogalmazok magamban.

nincs mit tenni, ha az ember komfortzónája egy labirintus.

én: mert hogy most megbotlottam...
pszichológusom: [néz]
én: szóval hogy köveket szórtam le magam elé, aztán megbotlottam bennük...

- ne lépj le az útra! ...ne haragudj, hozzászoktam, h akivel megyek, az mindig hároméves gyerek,
- v részeg nő.
- pontosan.

skála
álom 1 2 3 4 5 6 7 8 9 valóság

értetlenül kérdezem a gazdasági irodában, h miért van a jelenléti íven az egyik naphoz piros mosolygós szmájli rajzolva. tájékoztatnak, h amit én piros mosolygós szmájlinak nézek, az Ü, mint ünnep.
egy kis napsugár vagyok.

a kapcsolatunk igazán romantikus.
egyáltalán nem 1 2 3 4 5 6 7 8 9 rendkívüli módon

​születésnapom van és tavasz van, tegnap láttam philip glasst élőben, mindennek örülök, pedig sírni is lenne min. a litván kolléganő azt mondta, csak miattam volt érdemes elutazni németországba. három napja még álltam és a berliner dom kupolájából london grammart hallgatva néztem a várost a napsütésben. kopasz amerikaifocista barátommal megyek art moziba. sokszor éjszakánként is dolgozom.

nem is tudom, honnan nézve csal a látszat. sehonnan.
van múltam, és érdekel, hogy mit lehet kezdeni vele.

eladólány a pékségben: köszönöm szépen!
én: én is köszönöm szépen.
eladólány: ÉN köszönöm!

...a világ valóban egy világosabb, melegebb, barátságosabb hellyé vált! CSAKAZÉRTIS.

képeslap
ó, édeseim, ó, sósaim, ó, drága német péksütemények!
végülis lehet élni egy kis hassal, nem?

milyen gyönyörűen süt ma a nap! bárcsak jó ember lennék!

határozottan, minimális teátralitással összepakolom a bőröndöm, majd az állomáson magától értetődően engedem el egyik vonatot a másik után. egy pillanatig se gondoljuk komolyan, h tényleg fel is szállok az elsőre.

farsangi szezon. éjfél után állok egy kocsmában, és (sajnos nem kizárt, h az én bátorításomra) két fiú barátom böködi a combom mutatóujjal és biztosít elismeréséről, h milyen kemények az izmaim.
i am so gonna marry the night.

az új főnököm azt mondta, ne dolgozzak a hétvégén. összevesztünk, h még hétvégén is meg akarja mondani, h mit csináljak?!

- na figyelj csak...
- tényleg?
- nem.

budapest 2014: a pharmacy felirat alatt pizzaszeletet adnak.

és akkor egyszer csak feltűnt, h mérhetetlenül szomorú vagyok.

ott dőlt el az esti programom, mikor vettem egy csomag fokhagymás kétszersültet és felhoztam az irodába.

reggel, mikor felkelek, még van egy kis porcukor a dekoltázsomon. ma egész nap nem volt kedvem beszélni.
szeretném, ha én se tudnám, mi hiányzik.

a lányok félismeretlenül is nagyon kedvesek az aerobik-teremben, a múltkor az egyikük pl. kis híján catfight-ba keveredett egy új lánnyal azért, mert foglalni akarta nekem a szokásos helyemet, mondván ez a szépcipős lányé.
a hangulat családias, a női öltöző ajtaja többnyire nyitva áll.
mostmár csak annyival szeretnék jobban beilleszkedni, hogy nekem is legyen vétójogom, ha az óra utolsó tíz percére diszkósított mulatóst akarnak betenni.

egyszer azt mondta a tanítványom, aki akkor volt kilenc éves, h ma rossz napja volt, ezért az órámon ceruzával fog írni és csúnyán.
odavoltam. művészet.

én csakis elismerésnek tudom venni, h a fiú kollégám akivel késő estig együtt dolgoztunk, utána éjjel otthon rólam beszélt álmában.
még akkor is, ha azt motyogta: ne csináld ezt, ágnes!

kedves erkölcs! azt hiszem, az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk többet!--
ja nem! pont fordítva.