most, h egy éven belül a negyedik költözést is sikerült behúzni, a lakcímkártyámat is elvesztettem, már csak a sors iránti tiszteletből is, és persze zavarba hoz a kérdés, h most milyen címre is küldessem vissza a megtalálóval.

- mit képzel?! én egy tisztességes lány vagyok! (tettetem)
- per pillanat. (teszik hozzá a rokonaim.)

azért az nagyon megható, h az embert az egyik legkedvencebb írója ágikámnak hívja.
legalábbis a magamfajtának, akinek tényleg ez a neve.

remélem, az ilyesmi rázós hónapok után az élet egyszercsak bekopog majd egy kuponnal, ami beváltható ránctalanításra meg marcipános csokira.

szombat reggel, munkahelyem.
én: jóreggelt, kinyissunk ma?
kollégák: igen-igen, persze!
biztosító szekrény: még ne... :(

recept: szilva és a fahéj szerelme ebben a sütiben teljesedett ki nálam.
hang bennem: ölj! ölj!

a testépítő ismerőseim ma klasszikus magyar költészetet posztolnak. mit várunk még a világtól? én már mindent megkaptam.

rég volt olyan szoknyám, amit ennyire fel tudott fújni a szél, gondoltam.
rég volt olyan szoknyája, amit ennyire fel tudott fújni a szél, gondolta az v. kerület.

már azt hittem, valaki tényleg tapsol a fekvőtámaszai között, de szerencsére nem: ezek csak valaki más haláltusájának a hangjai.

két lyukat fúrtam az új övembe: 1. megérkezem a lagziba, 2. jóllakok a lagzin.

álmomban a föld kicsi volt, én pedig nagy, és egy tenyeremmel mertem ki a boszporuszból a vizet, majd visszacsorgattam, és hullámoztattam, mint a fürdőkádban.
felébredek. esik az eső, a cinkék a fán ugrálnak, összegömbölyödöm kicsire.

- másodszor pedig az a. miatt akartam öngyilkos lenni. akkor azt csináltam, h hazamentem, vettem egy üveg vodkát, és megittam.
- én így szoktam mulatni.

a nyári éjjelek pont arra jók, h a helyi téma apróhirdetéseit olvassa fel az ember úgy, mintha erotikus hirdetések lennének.

amikor a pótkulcsban, már éjfél után, a miklós, aki sztrítvarior és tudományos tanácsadó, megy a pulthoz és kérdezi, kérek-e vmit, és én azt válaszolom, h HUSIT, mire végtelen kedvességgel és együttérzéssel magyarázni kezdi, h husi már nem lesz, vmi mást kérek-e, és akkor én azt felelem, h HUSIT.

anyukám felszállt egy vonatra. öt perc múlva: van wifi! \o/

futok a dunaparton a parlament alatt es szól a gengszter hip-hop. hibátlan.

kellemes vasárnap esti fröccsözés a konyhában, mikor egyszercsak elősétál a szobából egy fekete-fehér foltos kismacska. namármost.
nekem még mindig nincsen macskám.

lerázós-szex

összeölelkeztünk és biztosítottam, hogy amit emberileg és pedagógiailag meg lehetett tenni értem, azt ő megtette. azt kérte, ezt a temetésén is mondjam el, majd gyújtsak rá egy cigire.

h bármit megtehetek. hónapok óta figyelem, h most élek. most nem csak a túlélésről szól.
viszki, étcsoki, futások a dunaparton.


laura marling - blackberry stone

kő-papír-ollózott egy leszbikus lánnyal, és mindketten ollót mutattak.

a fonológiatáborban főzés közben kiszaladtam a konyhából kérdezni vmit, kezemben egy szál virslivel. még meg se szólaltam, a fonológusok már azt kérdezték: elromlott?

nem szabályos szépség
sok a mosatlan, és a lelkiismeretem sem tiszta.

alszom én, és a diszkógömb is aludni megy.

a koncert végén leereszkedett egy hatalmas, csodálatos diszkógömb a hangversenyterem mennyezetéről a közel tökéletes napom zárásaképp, és akkor arra gondoltam, h mégiscsak szeret engem az isten, mindannak ellenére, amivel a tökéletes napomat töltöttem.

a nagykövet úr megdicsérte a beszédet tartó kolléganőjét, h egy vendég sem távozott a sajtótájékoztató alatt. valóban, alvás közben én sem próbáltam meg kimenni a teremből.

​Rapai Ágnes: Rossz lemez

már annyit vártam nem tudom
a postaládát mért lesem
és szívdobogva mért nyitom
már annyit vártam nem tudom

amit szeretnék nem lehet
jöhet levél vagy nem jöhet
már annyit vártam nem tudom
amit szeretnék nem lehet

a postaládát mért lesem
már annyit vártam nem tudom
mert itt ragadtam féluton
jaj visszajönnöd nem lehet

te úgyse jössz én nem megyek
hát szívdobogva mért nyitom
már annyit vártam nem tudom
már annyit vártam nem tudom

egyetlen nagy hibát követett el szakcsi lakatos béla: amikor azt mondta zsédának, h nem baj, ha mellémennek a hangok.

azt mondja, onnan tudni, h össze fogok zuhanni, ahogy előreejtem a vállaimat beszélgetés közben. ülünk a kávé fölött.
ma is feljött a nap.

legyek ma boldog? v mit javasolsz?

az első kezembe adott gintonic után világossá vált (és a sokadik után se sötétedett el) minden.

és akkor felvettem a legórobotunikornisgrumpycat-es pólómat és lefeküdtem ebéd után aludni. azt mondtad, h ez az élet.

felszálltam a lelkiismeret kettes villamosára. rengeteg a látnivaló, és a vágóhídon kötsz ki.

- de miért van minden kórusban egy kopasz pasi?
- a kedvemért.

- mint a ligeti darabban, ahol száz metronómot felhúznak és állítanak a színpadra, és menet közben időnként mintha szinkronizálódnának...
- mint a menstruáló nők?
- te megpróbálnál száz menstruáló nőt felhúzni és színpadra állítani?

a logika nem reggeli tornagyakorlat.

mikor egyedül maradok, felveszem a latexet és a lelkiismeretemmel foglalkozom

- sajnálom, h eddig más fiúkra vesztegettem az időmet és nem dr. máriásra!
- ahhoz, h dr. máriást felfedezd, nem volt elvesztegetett idő a többi fiú!

egyszer majd úgy levetkőzöm a szorongásaimat, h nem fogom tudni visszahúzni a cipzárt.

nem jutok ezen túl. a tizenéveimet végigéltem úgy, h nem kentem szalámit ebbe a tapétába. és akkor most hazajövök 4 napra...

nem szeretném elmesélni, de összekentem paprikás szalámival a falat.

utolsó csókok, állítólag.
minden mozdulatom befejezetlen.

"i want romance. i want music. i want love and beauty."

senki más nincs a medencében, süt a nap, látszik az ég, csak a saját csöndemet hallom. kiúszom magamból a szomorúságot.
a női öltözőben az olyan embereket szidják, mint amilyen én is vagyok.

tori amos - hey jupiter (the dakota version)

kacsint a hentes is, ma reggel igazán húsformában vagyok!

kérdésén, miszerint ugye eszel azért?, teli szájjal nevetek.

az nem igazi hallgatás, h közben mindent levélkészre fogalmazok magamban.

nincs mit tenni, ha az ember komfortzónája egy labirintus.

én: mert hogy most megbotlottam...
pszichológusom: [néz]
én: szóval hogy köveket szórtam le magam elé, aztán megbotlottam bennük...

- ne lépj le az útra! ...ne haragudj, hozzászoktam, h akivel megyek, az mindig hároméves gyerek,
- v részeg nő.
- pontosan.