azok nem ráncok! csak le van fogyva a homlokod.

a költözködéseim közepette éltem én már alternatív univerzumokban is.
másfél évvel ezelőtt hazamentem egy vasárnap este, és a nappaliban egy jóképű hatvanas férfi ült a fotelban a vadászpuskája és a kutyája mellett, teniszt nézett, és úgy köszöntött: kezicsókolom.

30 years later. very best case scenario.

túl merész magassarkú: nincs mit tenni, egész nap úgy teszek majd, mint aki nem siet.

berúgni a kertkaput: western budán.

amikor elalszom a reggeli aerobik óra végén, hasprés közben.

szombat este szünetet tartunk és vacsorázunk a kollégáimmal munka közben, és mindenki morcoskodása és zsörtölődése közben rádöbbenek, h ezek tök olyanok, mint a családi veszekedések.
aztán amikor eszembe jut, hogy januárban a teljes állásom mellett még kilencven órát töltöttem a másodállásomban, akkor rádöbbenek, hogy a kollégáim közt folyó morcoskodások tényleg az én családi veszekedéseim.

hosszú az út a csúcsra, és közben mindenféle pótlóbuszokra kell szállni.

attól, h sia mostanában úgy lép fel, h beáll egy sarokba arccal a falnak, hát én attól odavagyok.

igazán érzem a szeretetet, mikor az egyik irodában kiderül, h a kollégáim kifejezetten ma készültek a tegnap esedékes névnapomra, és ajándékképpen stílusosan egy lejárt doboz bonbonnal kedveskednek.

a magyar kultúra napja. az ünnepségre kiskocsin tolják kölcsey ferenc szerényen szomorkodó bronz fejét.

a legjellemzőbb, h az irodai asztalomon a papírhalom alján egy kiállításmegnyitó szövegének a félkész angol fordítása van, és a lap hátulján egy sor a kézírásommal: nincs kedved megfelezni egy sztrapacskát?

oda megyek haza a buliból, ahol készítenek nekem desszertet, meg vödröt az ágy mellé.

élj úgy, h ha lepereg előtted életed filmje, legyen benne elég ugrálókötelezés!
(coelho)

én nem azért vagyok kialvatlan, mert későig maradok a kocsmában, hanem azért maradok későig a kocsmában, mert már ott elalszom, a barátaim vállára dőlve.
a helyzet kétségbeejtőbb, mint gondolnánk.

a visszaolvasás alapján három éve januárban fiúkról leveleztünk akik nem hagyták h törődjünk velük, és kiderült, h akkor iratkoztam fel a lidl hírlevelére is.

klimaxos viccek a gazdasági osztályon - neeeee, neeeee!

- ami most történik velem, az teljesen olyan, hogy azt hittem, hogy csak a filmekben van…
- pornó?

anyukám átállítja a tévé képarányát, mert pofátlanul vékonyak benne a nők.

az ideális férfi nem virágot hoz a randira, hanem pörköltet.

na figyelj. kis kikötözés, medve jelmezben, és soha nem hagysz el...?!

már tudod, h produktív meeting lesz, mikor egy kolléga forró kávéval önti fel a neszkávéját.

vannak az időszakok, amikor minden nap sütök vmit és takaros háziasszonyos dobozokban csomagolom a fél világnak, meg van pl a mai nap. amikor áthívom az L-t vasárnap délre, és nem készülök el addigra se a takarítással, se a süteménnyel. az ebédet ő hozza.
nem volt jobb ötletem, figyelemelterelésképp bekapcsoltam neki a sportot, és elővettem a hideg sört.

nem akarok én mindennek a középpontjában lenni, jól elvagyok itt a kiborulás szélén.

tegnap az egyik munkahelyemen egy kicsi lépéssel előléptettek,
ma a másikon azt írta nekem vki: you're terrific to work with!
én a gép előtt

átszinkronizáltam a menstruációs naptáramat az új telefonomba. mostmár egyek vagyunk. további termékenysegi információk a beállítások menüben.

ülünk csendben a húsz perce várakozó tömött vonatpótló buszon, minden késik. egyszer csak egy hang megszólal, és azt mondja: orbán viktor.

én hirtelen azt hittem, fel kell állni.

ma megtudtam, h léteznek gonosz katicabogarak
mostmár nem szeretnék felnőtt lenni.

boruljatok rám, angyalföld fényes dzsoggingjai!

Nádas Péter: Nyár

Vastag ködfelhő keresztülszakítása.
A győzelem diadalmas alakzatában szállnak az évfordulós repülőgépek.
A parkban galambok tipegnek.
Már csaknem kitombolta magát a nyár, amikor közlik, hogy többé már nem lesz igazi nyár.
Az időjósok szerint jégkorszak következik.
Az előregyártott elemekből készült házakban nincs kéménylyuk.
Nem tudom, mivégre telnek ezek az órák.
Még a múlt gyümölcsébe sem haraptam, mert féltem a férgektől, s ezért még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy én bizony már láttam férgeket.
Nem.
Férgeket sem láttam.
A homályos üvegek eltakarják az arcom.
Állandóan figyelem.
Ám figyelmem éppen úgy gyümölcstelen, mint az ágyékom.
Van időm.
Elképzelhetem ugyanezt zöldben.
Elképzelhetem, mintha ez a vegetáció, aminek középpontja most én vagyok, elképzelhetem, mintha nem körülöttem forogna.
Egy újszülött sérthető testét képzelhetem a közepébe.
Elképzelem, amint a szélre szorulva figyelem ugyanazt, amit most máshonnan figyelek.
Nem a tárgy, csak a nézőpont változna meg.
De a nézőpont megváltoztatná a tárgyat is. És ez a lény jelentené azt a sérthetetlen folyamatosságot, amiért most a saját múltamba kell visszamennem.
De a múltat is lezártam.
Nem akar jövővé válni a jelen.
De aludni jó.
Jaj, nagyon szeretek aludni.
A fal felé fordulva.
Álmok egy nyári délutánon!
Csorranjon eltátott szájon a nyál!
De nem lehet aludni se mindig.
Az idegpályák egy idő után nem kényszeríthetők alvásra.
Pedig még ez a félálomnak sem nevezhető próbálkozás is jó.Mégsem fordulhatok mindig a magam képeibe.
Végül is abban vagyok kénytelen folytatódni, aminek legszívesebben teljesen hátat fordítanék.
Ezt nevezik az élet gyakorlatának.
Pedig többször elképzeltem már olyan napokat, amikor reggeltől estig és estétől reggelig aludnék.
És az életem így telne el.

---
​​​a kora reggeli fényekben utazunk, csak mi vagyunk az autópályán a ködös mezők közt, meg a bramsz. d-dúr hegedűverseny.



olafur arnalds - haust

amikor negyven perc telefonos problémamegoldás és repülőjegyvásárlás után az amerikai légitársaság barátságos, de tárgyilagos kolléganőjének, aki éppen hajnali műszakban dolgozhat, megköszönöm a segítségét, és azt mondom, hogy have a nice day, mire belőle másfélszeres hangerővel kiszakad, hogy AWWWWW, you too!

a hosszan összeszedett, kiszámolt, gondosan megkomponált hivatalos levél végére kötődni kezdek az ismeretlen címzetthez.

most, h egy éven belül a negyedik költözést is sikerült behúzni, a lakcímkártyámat is elvesztettem, már csak a sors iránti tiszteletből is, és persze zavarba hoz a kérdés, h most milyen címre is küldessem vissza a megtalálóval.

- mit képzel?! én egy tisztességes lány vagyok! (tettetem)
- per pillanat. (teszik hozzá a rokonaim.)

azért az nagyon megható, h az embert az egyik legkedvencebb írója ágikámnak hívja.
legalábbis a magamfajtának, akinek tényleg ez a neve.

remélem, az ilyesmi rázós hónapok után az élet egyszercsak bekopog majd egy kuponnal, ami beváltható ránctalanításra meg marcipános csokira.

szombat reggel, munkahelyem.
én: jóreggelt, kinyissunk ma?
kollégák: igen-igen, persze!
biztosító szekrény: még ne... :(

recept: szilva és a fahéj szerelme ebben a sütiben teljesedett ki nálam.
hang bennem: ölj! ölj!

a testépítő ismerőseim ma klasszikus magyar költészetet posztolnak. mit várunk még a világtól? én már mindent megkaptam.

rég volt olyan szoknyám, amit ennyire fel tudott fújni a szél, gondoltam.
rég volt olyan szoknyája, amit ennyire fel tudott fújni a szél, gondolta az v. kerület.

már azt hittem, valaki tényleg tapsol a fekvőtámaszai között, de szerencsére nem: ezek csak valaki más haláltusájának a hangjai.

két lyukat fúrtam az új övembe: 1. megérkezem a lagziba, 2. jóllakok a lagzin.

álmomban a föld kicsi volt, én pedig nagy, és egy tenyeremmel mertem ki a boszporuszból a vizet, majd visszacsorgattam, és hullámoztattam, mint a fürdőkádban.
felébredek. esik az eső, a cinkék a fán ugrálnak, összegömbölyödöm kicsire.

- másodszor pedig az a. miatt akartam öngyilkos lenni. akkor azt csináltam, h hazamentem, vettem egy üveg vodkát, és megittam.
- én így szoktam mulatni.

a nyári éjjelek pont arra jók, h a helyi téma apróhirdetéseit olvassa fel az ember úgy, mintha erotikus hirdetések lennének.

amikor a pótkulcsban, már éjfél után, a miklós, aki sztrítvarior és tudományos tanácsadó, megy a pulthoz és kérdezi, kérek-e vmit, és én azt válaszolom, h HUSIT, mire végtelen kedvességgel és együttérzéssel magyarázni kezdi, h husi már nem lesz, vmi mást kérek-e, és akkor én azt felelem, h HUSIT.

anyukám felszállt egy vonatra. öt perc múlva: van wifi! \o/

futok a dunaparton a parlament alatt es szól a gengszter hip-hop. hibátlan.

kellemes vasárnap esti fröccsözés a konyhában, mikor egyszercsak elősétál a szobából egy fekete-fehér foltos kismacska. namármost.
nekem még mindig nincsen macskám.

lerázós-szex

összeölelkeztünk és biztosítottam, hogy amit emberileg és pedagógiailag meg lehetett tenni értem, azt ő megtette. azt kérte, ezt a temetésén is mondjam el, majd gyújtsak rá egy cigire.