- emlékeztek, mikor biliárdoztunk brno-ban...
- amikor a templomban vagy mikor a sztriptízbárban?

még mindig rá tudok csodálkozni az emlékeim gyönyörűségére.

elég csak eggyel több kávé, és már a dancefloor felé robogva karon ragadom az onnan épp távozni készülő john harrist, hogy you just have to dance with me to this song [aqua - barbie girl], mire ő azt válaszolja, hogy oh, no, i have my standards. a kérdés már csak az, hogy ezt a számra vagy rám értette-e.

attól tartok, visszatérő rémálmom lesz, ahogy vasárnap hajnalban, kezemben a szennyesemet tartalmazó szatyorral, egy csehszlovák kollégium alagsorában bolyongok, hogy megtaláljam a mosodát. és aztán megtalálom, és nem működnek mosógépek.

cuz i know you. i know everything about you, julia, mondta dani sylviának.

látni john harrist nucleus-onset sztringeket rajzolni olyan, mintha pablo picasso ott előtted mártaná festékbe az ecsetét és érintené hozzá a vászonhoz.

nagy dolgok történnek itt egyébként. már az első este új alapokra helyeztük a tudományt. harrypotterileg. chomsky lett you-know-who.

ági, szerintem neked tényleg innod kéne. nem azért, hogy akármi... hanem hogy túlélj.

brno felé a vonatúton danitól vettünk csehszlovák nyelvleckét, amelynek segítségével már folyamatosan el tudom mondani csehszlovákul azt, hogy [dobpergés] jónapot kívánok, nyelvész vagyok, nem értem!, valamint a fiúk megtanulták azt is, hogy két sört kérek, és valami lónyálat a hölgynek - nagyvonalúan beleszőve engem is, aki az egyetlen absztinens vagyok a társaságban az egész táborban (az egész világon?).