én a bükkben nőttem fel, talán ezért érzek időnként késztetést arra, hogy patakok mentén, keskeny, oldalra lejtős ösvények vizes kis szikláin biciklizzek. de a lényeg a nyelvészet. hogy a jávorkút felé vezető úton jó lenne mindig már előre emlékezni rá: az alsóhámor, valamint az utána következő felsőhámor településnevek kurvára nem szemantikailag elhomályosult összetételek.

tegnap este edina barátnőmmel belevetettük magunkat a miskolci éjszakai életbe. a miskolci éjszakai élet mostanában, ritka és szubjektív megfigyeléseim szerint, arról szól, hogy mogyorószemeket keresgélek a dekoltázsomban.

soha nem felejtem el, miskolcon volt még, derűs, friss, reményekkel teli középiskolás voltam, és gyrost vettem. de a lányok péntek este nem szoktak hagymát kérni bele, értetlenkedett a török fiú, de én mégis kértem, aztán hazamentem verset írni.

nagy volt a forgatag a miskolci városháztéren, mindenki piros-fehér, és a villamosról nem is lehetett megállapítani, hogy a nagy tömegben ki öltözött mikulásnak, ki volt diósgyőr szurkoló, és ki az, aki a gárda-rendezvényre ment.

ma turkáltam egy angol nyelvű könyvet a tranzakcióanalízisről. múltkor turkáltam egy dvd-t margaret thatcher életéről. élet értelme, alighanem te is miskolc turkálóiban leledzel.

egyébként vannak dolgok, amelyek, úgy érzem, hogy intelligenciától függetlenül, az emberek számára mindig is ködösek és misztikusak maradnak, és igazi természetükhöz valahogy nehéz közelférkőzni. megfigyeléseim szerint ilyen megragadhatatlan pl. a budapestiek egy részének a vidékiség. a barátaim azt, hogy én 18 éves koromig miskolcon éltem, egészen furcsa képekben képzelik el, példázza ezt talán, hogy tegnap a kocsmában, miközben én kiskanállal ettem a citromot, hosszú perceket töltöttek azzal, hogy e szokás eredetét rekonstruálják. le is fordították végül franciára a kedves nevelőnőm, most nem foglalkozhatok a citromevés etikettjével, mert megyek a bányába mondatot, amely bennem emlékeket kellett volna hogy ébresszen a gyerekkorommal kapcsolatban, hiszen vidéken mindenki bányász. én mégis ott ültem velük a pótkulcsban, tehát a családom valószínűleg nagy erőket alkalmazott (i.e. francia nevelőnő), hogy én ki tudjak törni onnan.
vagy mikor a tivadarral (i. kerület) befizettünk egy társas útra a xvii. kerületbe, és mikor leszálltunk a 67-es buszról a végállomáson, megkérdezte, elmesélheti-e az elméletét, mely szerint a külső kerületekben lakók anatómiailag különböznek a belső kerületekben lakóktól. mondtam, hogy inkább a vidékiekről mesélje el az elméleteit, mire azt válaszolta, hogy olyan, hogy vidék, nincs is. azt csak akkor építik fel, mikor ő odamegy.

újév első délelőttjén, még mielőtt továbbindult volna a villamos, a vezető kinyitotta a fülke ajtaját, hátrafutott egy nyitott szájjal alvó fiúhoz, és rázni kezdte, hogy hé, ébredj, itt vagyunk, városház tér, ébredj fel, városház tér, ne gyere már még egy kört. a fiú becsukta a száját, és aludt tovább.