2020. augusztus 31., hétfő

megdöbbentő lehet, de végül nem egy nyelvészhez megyek hozzá.

a lánybúcsúmat viszont a nyelvészfiúkkal akartam megünnepelni. nem érdekelnek a visítozós lányos programok. én inni akartam egy kocsmában azokkal a pasikkal, akikkel egész lánykoromban ezt csináltam, akik az évek során idoljaimból szerelmeim, majd barátaim lettek (és fordítva).
csodálatos volt! a fiúkat és a viszkit is még mindig ugyanúgy bírom!

2020. július 27., hétfő

a világ hamarosan romokban - mégis, mire számítottunk, most, hogy ennyi ember szembesült a szájszagával?!

2020. június 13., szombat

el tudnád képzelni magad a porban, hajnali fagyban, egy zsarnok tour manager rabszolgájaként?
best of állásajánlatok. bocs, már megvolt.

2020. június 12., péntek

három hónapon át a pasim az emeleten dolgozott, az én székhelyem pedig a nappaliban volt. néha felmentem, néha lejött, rácsodálkoztunk a másikra, mint két távoli munkatárs ugyanannak az irodaháznak két távoli munkaállomásáról, udvaroltunk egymásnak, ha disznó célzásokat tett, megfenyegettem, hogy szaladok a hr-hez panaszkodni. esténként csapatépítés: ágyban kártyáztunk.

ezek után furcsállja bárki, hogy a munkahelyemre visszatérve, cuppogással adom a főnököm tudtára, hogy egyetértek vele?

2020. június 4., csütörtök

próbálom jelentőségteljesen mondani, de fesztelenül, mintha nem attól félnék, hogy ez az utolsó alkalom, hogy elmondhatom.

2020. június 2., kedd

sikerült már valaha valakinek rögtön public-ra állítani a megosztásokat kérő posztját? nem hiszem.

2020. április 22., szerda

szorongásaim is egyszerű konyhanyelvre fordulnak le éjszaka: verejtékben ébredtem, mert álmomban a kenyértésztám - mintha csak hideg vajastészta lett volna - hajtogatás közben eltört.

2020. április 8., szerda

meséljem el néha az álmaimat, mondja a pszichológusom, de hülyeségeket álmodom, mondom én. de ragaszkodik hozzá, mert az álmokon olyan jókat lehet gondolkozni. elmesélem tehát az utóbbi hetek legszebb álmát, amelyben parmezános-citromos spagettit készítettem, iszonyú jó krémes, és nagyon finom lett.
vesz egy nagy levegőt. na jó, tényleg hagyjuk.

2020. március 7., szombat

a mikulásünnepség tulajdonképpen jól sikerült. miközben a mikulás azt kérdezgette a gyerekektől, hogy mi a kedvenc játékuk (valaki azt válaszolta, hogy láncfűrész, tényleg), engem csak kicsit tépett meg egy kislány, aki azzal vádolt, hogy nem vagyok igazi rénszarvas. pedig igazi szarvaim is voltak, akárki felpróbálhatta őket...

2020. február 28., péntek

azt hittem, sokkal jobb lesz, merengtem az orvosi teamnek a gyomortökrözés után, akik közül már eleve, a négy emberből kettőről azt hittem, hogy csak kávézni járt arra, és nem sejtettem, hogy valójában azért, hogy engem lefogjon.

2020. február 25., kedd

volt pasim nekem, a kocsmában: nagyon szépen lement a tokád!
a pasim: hát mert felhasználták itt a mangalica-tálhoz!

határozottan van olyan, hogy esetem.

2020. február 17., hétfő

elhiszem, mert velem történt: külföldi vendégem megjegyzést tesz arra, hogy a taxis sms-ezik vezetés közben. a taxis elkezdi magyarázni, hogy mennyien sms-eznek vezetés közben körültekintés nélkül, veszélyt okozva, rossz technikával.

2020. február 13., csütörtök

tizenöt éve írok zaklatott leányblogot! nehogymár most hagyjam abba, amikor az élet minden területén rendszeres és kiegyensúlyozott lettem!
oh wait--

2020. február 3., hétfő

lenyomtam a harmadik szundit is az ágyban, de akkor félálomban az jutott eszembe, hogy minél többet maradunk a paplan alatt, minél tovább alszom, ez az egész annál többe fog kerülni az országnak. és akkor felkeltem.

2019. július 23., kedd

ugyanolyan őrült vagyok, mint fiatalkoromban! véletlenül a nappali arckrémet tettem föl este 10kor!!!

2019. május 13., hétfő

ha elindult a bartókon a bulikázó reggel, akkor még álmodom, igaz?

2019. április 12., péntek

amikor az étteremben dolgozó kollégám felhív, hogy szar van a palacsintában--

2019. március 14., csütörtök

valahogy az évek során kifejlődött bennem ez a nő, aki az edzőterem szaunájából kisétálva leül a fotelokba és szemrebbenés nélkül bemondja állásinterjúkon jó tulajdonságnak, hogy humoros.
a lekvárfőzéstől és a kettlebelltől kemény és vízhólyagos a tenyerem.

2019. március 7., csütörtök

vallási ünnep, velneszböjt, visszaszámlálás - hát nem tudom, istenem, nekem a csokikás adventi naptár sokkal jobban megy.

2019. január 16., szerda

van remény! a parlamentnél rengeteg ember gyűlt össze üzemzavar-elhárítás felirattal az egyenruhájukon!

2019. január 2., szerda

2018 nem biztos, hogy jó év volt, de olyan volt, hogy végül mégiscsak nagyon sokaknak és magamnak is mondhatom, hogy köszi. 2018 sikerült.
voltam például munkanélküli, ami pont olyan volt, mint amilyennek vártam, csak kicsit kevesebb volt a pezsgő. otthagytam egy munkahelyet, amit szerettem, és nagyon nehéz volt otthagyni, és találtam egyet, amit könnyű volt megszeretni. 2018-ban lett olyanom fekvenyomásban, hogy rekord. megtanultam autót vezetni, ami az egyik legjobb élmény volt, és mára már nemcsak beszólogatni, de énekelni is tudok a volánnál. 2018-ban hoztam haza a bőröndömben cserepes virágot rómából, jártam életem első állattenyésztés-kiállításán hódmezővásárhelyen és életem talán utolsó könyvvásárán londonban. nagyon jókat beszélgettem állásinterjúkon, sokat bandáztam műfordítókkal, és nem hagytam ki a fonológiatábort sem a nyelvészekkel. volt egy csomó házibuli is, asszem tizennégy az egyszerre a konyhánkban tartózkodó emberek rekordja.
köszi, 2018, a mindenféle régi és új, közeli és távoli szeretteimet, főleg a jókedvüket, a gyógyulásaikat, a támogatásukat, köszi, hogy írnak messengeren, hogy diszkószámokra ugrálnak és énekelnek velünk a magvető caféban egyes éjeken, hogy rendben van a prosztatájuk és ezt meg is súgják a kocsmában.
végül pedig köszönöm, hogy még év végén újranyílt a gyrosos a moszkván, már kezdtem végleg elkeseredni.

2018. szeptember 24., hétfő

az idők változnak, a magammal szemben támasztott elvárásaim is nőnek: már nem vagyok egyszerűen azzal elégedett, ha a vendégeim kérnek repetát a főztömből. csak akkor vagyok az, ha evés előtt le is fotózzák.

2018. szeptember 22., szombat

az életemet keserítő tényezők listájának első három helyére felírom most a vastagfalú borospoharat.

2018. szeptember 20., csütörtök

dress for the job you want = az álláskeresés fontos része, hogy új ruhákat kell vásárolnom.

2018. szeptember 19., szerda

a vidámparkban nem voltam már elég vidám. nyár elején hazajöttem a nyaralásból és felmondtam. most jön csak a hullámvasút.

az utolsó munkanapomra rengeteg süteményt sütöttem és körbeírtam, hogy tor lesz az irodánkban. persze csak közben jutott eszembe, mikor már virágok, búcsúajándékok és bőgés volt, egy kolléganő pedig betette a mozart requiemet a gépemen, hogy óvodai ballagás tematikával is működött volna a buli.

dehát ennyi kedves ember. éjfélkor még a kollégáimba csimpaszkodva zokogtam.

2018. szeptember 17., hétfő

életvezetési tanácsképp mostantól csak informatikusoktól hallott utasításokat fogok elfogadni: oké oké next next!

2018. június 17., vasárnap

a pasimnak újabban single malt illatú a nyaka. a kémia, mondhatjuk, még mindig megvan.

2018. június 13., szerda

kocsma

a női wc falán tollal az áll, hogy don't take life too seriously until you're 30
áthúzva, 35
áthúzva, vastagabb filccel, 50

2018. május 27., vasárnap

mit szólnál, ha a jázmint felfuttatnám a húzódzkodó rúdra?

2018. május 25., péntek

a pasim kétségbeesetten írogat, hogy ki ette meg a kolbászkákat a hűtőből.

2018. május 11., péntek

kirándulásaim, első tétel: a google maps-en kiválasztott út semmiképpen nem lesz alkalmas azzal a járművel való közlekedésre, amellyel megközelítjük.

2018. március 28., szerda

love me, bartender.

2018. március 20., kedd

a hangosbemondóban legalább nyolc nyelven bemondták, hogy csend legyen.

2018. február 19., hétfő

hétfő este hét óra: kiszaladok a munkahelyemről egy ránctalanító krémért.

2017. november 29., szerda

nem akarom én túldramatizálni ezt a fogfájást, de biztos ami biztos, azt a ruhát veszem fel a fogorvoshoz, amiben aztán akár el is temethetnek.

2017. november 19., vasárnap

ma egy szerelmibánatos nemzetőrrel ittam. tényleg, kardom megvan?!

2017. november 8., szerda

amikor úgy kezdődik a napom, hogy otthon a bejárati ajtóban magyarázom két kedves kommandósnak, hogy én ott lakom, akkor kicsit visszasírom az időket amikor még a betörők miatt szorongtam, és nem amiatt, hogy elbaszok valamit a riasztóval.

a téves riasztásról szóló jegyzőkönyv felvétele közben még hosszan bimbammolta a csengőnk leállíthatatlanul a csendes éjt. szentséges ég. a beszerelése óta a villanyszerelő nem veszi fel a telefont.

2017. november 6., hétfő

a világvége egy kellemes csiklandozás ahhoz képest, amit reggelente, felkelés után érzek.

2017. november 4., szombat

ezer baj a bölcsészlányokkal
- ki ez a pasi itt a háttérképeden?!
- hát a danto!

2017. november 1., szerda

pasim arca, mikor reggel félálomban közlöm vele, hogy még visszaalszom, mert álmomban épp most kértem be még két ruhát a próbafülkébe, és fel akarom próbálni őket.

2017. október 14., szombat

a kultúránál nem ismerek veszélyesebbet. ma is megmotoztak a reptéren, kivetették a zsebemből és hosszan, óvatosan széthajtogatva vizsgálták a múzeumi belépőt.

2017. október 9., hétfő

nem láttam jönni, hogy valaki azt mondja majd a földényi f. lászlónak és nekem, így, egy kalap alatt, hogy az ilyen művészethez értő embereknek mit is magyarázzam, hát igen, nincs is rá szükségünk, nekünk kettőnknek, ha meg a laci nem ért majd valamit, én megokosítom!

2017. szeptember 26., kedd

booking.com értékelésben vajon meg lehet említeni, ha kifejezetten, khm, barátságos volt a zuhanyrózsa?

2017. szeptember 24., vasárnap

rock-koncertre viszem a szüleimet. vigyünk személyit, hogy ha letartóztatnának, mondja anyukám, és nyugtalanná tesz, hogy vajon a fiatalkori bulizás hiánya, vagy pont hogy a tapasztalat mondatja ezt vele?

2017. augusztus 30., szerda

akinek már kellőképpen az agyára ment buda, nyugodtan rákereshet a how to open a bottle of champagne with a sword kifejezésre.
mi hétvégén próbáljuk ki.

2017. július 20., csütörtök

engem soha nem érintett meg ez a sportközvetítés-szurkolás dolog. szerencsére a pasimmal lehet lépést tartani: míg ő tévedésből ordítva szurkol az ellenfélnek, én abban a tévhitben sajnálom le, hogy az egész támadás csak lassításban visszajátszás.

2017. július 18., kedd

i scream for májkrém

2017. július 16., vasárnap

felbicikliztünk ómassára, a kocsmában ülünk a fél faluval. a kocsmáros bácsi ("apa") egy jóravaló falubeli "srácról" mesél ("béla", 60as évei első felében), aki a mai napig ragaszkodik az agglegény élethez, elmondása szerint nem tudná megszokni, ha egy nő ott szuszogna mellette az ágyban. az újságkihordó bácsi szerint (siltes sapkáján: "good bye 1999") bélának önmegvalósátés... önmegvalótá... önmegvaló...tási problémái vannak. de apa dicséri, béla a kis fizetését példásan beosztja, egy fillérrel sem költ többet mint amennyi egy napra jut, bár be kell vallani, ha választani kell, béla inkább veszi meg a sört, mint a kiflit a boltban. én nem látom, hogy bélának önmegvalótási problémái lennének.

megnyitottam, de senki sem figyelt
a sok futkározó gyerek között befarol egy bmx-es kisfiú a balatonmáriafürdői strandra, és alig hallatszik ki a zsivajból, de felkiált: megnyitom a tengert néktek!

2017. június 9., péntek

amikor meg akarok köszönni valamit, de a feladó neve noreply.