2016. augusztus 19., péntek

csak abban reménykedtem az okmányirodában várakozva, hogy ha elhalálozok a várakozással töltött évek alatt, a halotti anyakönyvi bizonyítványomat nem ők állítják majd ki. mert addigra bizony büdös lesz.

2016. augusztus 18., csütörtök

szundi - szundi - szundi - szundi - SZUNDI - szundi - szundi - szundi -
álmomban kövér lászló arcát is belevésték a rushmore-hegy oldalába, de úgy, hogy féloldalt egy szál virág volt a hajába tűzve, és azzal együtt.

2016. augusztus 2., kedd

isten látja lelkemet, de a nyaralónak még a fürdőszobaablaka is a templomra néz.

2016. július 12., kedd

az elején kicsit aggódtam, hogy egy nemzetközi vonatra olyan kalauzt osztottak be, aki nem tud angolul, de aztán két ázsiai hölgynél a paszportplíz után rögtön így folytatta: ár jú from norsz kórea? (kacsint) ha, ha, a litl blek hjumor!

2016. július 8., péntek

mi értelme az értelemnek?! mi is csak hordjuk a morzsát a bolyba!
pasimmal a csillagos ég alatt.

2016. július 7., csütörtök

az előremenekülésem beillik támadásnak is.

2016. július 6., szerda

üvegeket kell gyűjtenem a lekvárhoz. gyönyörű, izgalmas, mélabús a nyár--
én tombolok. olcsó szandálok és drága rum.

2016. június 30., csütörtök

félidőnél a szoláriumgép bemondta, hogy én most az intelligens emberek szoláriumában vagyok. megszeppenten abbahagytam a szelfizést.

2016. június 29., szerda

a kossuth téren magányos cekkeres néni táblával: ROGÁN ANTILOP

2016. június 12., vasárnap

a bájos pillanatok, amíg a vőlegény anyukája szűzlányok, szűzlányok! felkiáltással próbál lányokat összeterelni a csokordobáshoz.

2016. június 10., péntek

a mai hivatalos program nagyon jó lesz! most látom, hogy vannak még ismerős pincérek, akiknek még sose panaszkodtam részegen a liftben.

a könyvhéten felismert egy fiú, bocsi, neked nincs véletlenül egy blogod, ezt kérdezte, és amikor kiderült, hogy még fészbukon is lesztalkolt, tökre megható volt. mint régen, mikor még sztárbloggernek számítottam!
hát ilyen érzés lehet zoltán erikának lenni...

2016. június 8., szerda

ahogy az évek során szerzem a tapasztalatokat mindenféle szervezések terén, egyre pontosabb képem van arról, mit, hogy szeretnék csinálni, és hogy célravezető. például sokat gondolkodtam azon, hogy egészen pontosan hogyan kell belőni, csapatmunkában mennyi lehet a demokrácia, és mennyi az, amennyit a projekt végigvitele érdekében önhatalmúlag és gyorsan el kell dönteni.
aztán eszembe jutott, hogy orbán viktor is biztos így kezdte.

2016. június 2., csütörtök

ha van isten, mennyire röhöghet, hogy nekem még mindig nem esik le.

2016. június 1., szerda

jános

nem volt térerő és amúgy sem akartam a vonaton a halálhíredről telefonálni, thomas tallist hallgattam és néztem keresztül az ablakon. kicsit esett. kicsit sírtam. szivárványokat láttam, egymást után legalább tíz-tizenkettőt, ahogy kanyarodott a vonat, ahogy haladtunk a tájban, szabálytalan dombok, mezők, kis erdők, felbukkanó templomok a sötétkék ég előtt, még egy szivárvány, aztán még egy, egy világítóan fényes dupla szivárvány. te most szórakozol velem, gondoltam, és köszi.


2016. május 25., szerda

rendben, akkor megbeszéltük, mondja az igazgatónőnk és beleharapott a kolléganőm felkarjába. au, mondta a kolléganőm, milyen kedélyes itt! kiáltott fel a külsős vendég a megbeszélésről távozva.
igen, nagyon kedélyes vagyok! mondta az igazgatónőnk.

2016. május 20., péntek

péntek délutánom vidéken: a gyerekek trambulinon ugrálnak, az öregek a temetőbe mentek, én meg sétálok arra, amerre még bort és rokont sejtek a faluban.

2016. május 18., szerda

​magamat is megijesztem azzal, amikor azt mondom, m​é​g menne gyorsabban, még menne t​ö​bb. ​mé​gis szeretn​é​m azt a gyorsabbat, azt a t​ö​bbet​, még ha ébredés előtt végtelen másodperceken át rám is omlik az egész világ, fulladok, pánikba esem, lebénulok. felkelek és megcsinálom. megcsinálom az egész életet, bassza meg.​

2016. május 12., csütörtök

azt, hogy hamarosan egyszerre fog lejárni a személyim, az útlevelem és a bankkártyám, lehet, hogy tulajdonképpen egy lehetőségként kéne felfogni: irány a dzsungel.

2016. május 9., hétfő

a hegyvidék önkormányzathoz tartozó utakat koptatjuk, és én majkát üvöltetek a lehúzott ablakokkal a kocsiban!
hiába, lázadni tudni kell.

2016. április 29., péntek

az úristen kikeverte a fondant-t, és akkor elkezdődött az élet...

2016. április 27., szerda

a margit-hídnál egy lány egy kitömött madarat próbál a virágzó fa ágára tenni, hogy lefotózhassa. na, budapest, tavasz, gyerünk!

2016. április 4., hétfő

például azért szeretem a kollégáimat, mert a maratoni hosszúságú értekezlet közben egyszercsak jön egy üzenet: van rántotthús a táskámban.

2016. március 25., péntek

igen, ha elképzeltem magamnak valaha szülinapi bulit, az pont olyan volt, mint amilyen tegnap a valóságban: a kollégáim koccintanak a nagybátyámmal, a nyelvészek vehemensen magyarázzák a szüleimnek az ötödikes nyelvtankönyv hibáit, a blogger barátaim a volt osztálytársaim mellett ülnek az asztalnál, a főnökömet bemutatom az egyetemi témavezetőmnek, a volt kórusvezetőm és a pasim egymásra találnak egy tál pogácsa fölött, én pedig próbát beszélek meg tamással, a zenekarommal, és fészbukcsoportok sötét titkaiba avatjuk be a pasim kolléganőjének a barátnőjét. ez így, azt hiszem, rendben volt.
és annak is örülök, hogy harminc évem egyik legfontosabb tapasztalatát a szüleimnek is átadhattam, t.i. éjfél után indultak haza a kocsmából, de érzem, hogy legközelebb tovább is maradnak. indulásukkor még befutott az apukám egyik kedvenc írója, aki gratulált neki hozzám, nekem meg vett egy viszkit. happy, happy.
ma persze egész nap bocsánatot fogok kérni mindenkitől, mert senkivel nem beszélgettem eleget.

2016. március 23., szerda

30

én azért vagyok hálás, mert vannak dolgok, nagyon mély, alapvető dolgok, amelyekben nem lehet elbizonytalanítani, hogy tudom, ki vagyok, mennyit érek, mire vagyok képes, hogy nem lehet megingatni és bántani többé, hogy soha nem lehetett uszítani, és hogy tudom, hogy még amikor mások is a hibásak, akkor is az én felelősségem magam helyretenni és felépíteni, senki másé.

az a helyzet, hogy minden választásommal elégedett vagyok.

van virágillat és esti futás.

2016. március 22., kedd

úgy tűnik, megtarthatom a harmincadik születésnapomat.
you completed programming for everybody - getting started with python!
ma a ferencvárosi okmányirodában mulattam ki magam.
- jókor jöttem?
- itt nincs olyan, hogy jó.

2016. március 21., hétfő

öregedés: az embert már nem játékboltba, hanem kertészetbe viszik kislapátot vásárolni.

2016. március 18., péntek

nincsenek már morális gátjaim: leiratkozom a hírlevélről, de a kiárusítás linkjére előbb még rákattintok.

2016. március 10., csütörtök

amikor egy külföldi kontaktnak hi, sugardaddy, what's up? felütéssel kezdek írni a fészbukon, majd rádöbbenek, hogy a hivatalos levelezésnek azért mégsem ez lenne a módja.
a hivatalos címére kell írni.

2016. március 3., csütörtök

micsoda edzés volt, egészen más most így a világ! úgy értem, ez biztosan már a másvilág...

2016. március 2., szerda

- szeretem, hogy mindenre odafigyelsz.
- csak a súlyomra nem.
- én akkor is a tenyeremen akarlak hordozni. egyelőre kettőn.

2016. február 26., péntek

biztos mással is megesik hogy a müpa programnaptárában próbál a következő heti edzéseire feljelentkezni.

2016. február 24., szerda

DAT MOMENT, amikor töpörtyűs csokoládéhabot eszel, és az edződ beinteget az étterem ablakán.

2016. február 21., vasárnap

rossz a házuk előtt a kertkapu: befelé menet csak egy erőteljes rúgással nyílik, kifelé pedig csak csodával. így a kapcsolatunkat érdekes színben tünteti fel, hogy érkeztemkor berúgom a kaput, távozáskor pedig kimászom a kerítésen.

2016. február 20., szombat

felkapott, megpörgetett és ledobott a kocsmába a genderőrület forgószele! ott ülünk mi, lányok, és sóhajtozunk a fiúkról. úgy mosogat, mint egy isten!

2016. február 17., szerda

hosszú katinka csak akkor érkezett meg az uszodába, mikor én már a hajamat szárítottam. hah! aztán ne csodálkozzon majd, ha leelőzöm!

2016. február 16., kedd

jaj, nagyon szeretem a kollégáimat. még akkor is, ha az értekezleten egyre többször nevezik egymást drágámnak, pedig tudom, hogy ez pragmatikailag nem sok jót jelent.

2016. február 12., péntek

az még csak a kezdet volt, hogy januárban angel haze elnyomta a koncertje végén a battle cry-t, amit direkt megtanultam, hogy majd elrappelhessem vele. de tegnap még perényi miklós is azt a bach cselló szvitet játszotta ráadásnak, amelyikre napok óta rá vagyok kattanva!
márciusban rahmanyinov feltámad a kedvemért.

2016. február 9., kedd

amikor egy kis szívességért egy kvázi ismeretlen küld nekem gyönyörű, kedves képeslapot és visa giftcardot new yorkból, és a képeslapon az áll, hogy az olyan emberek teszik jobbá a világot, mint én, akkor azt gondolom, hogy az olyan emberek teszik jobbá a világot, mint ő.

2016. február 8., hétfő

főnököm: persze, ha azt mondod, hogy most bécsben van...
én: mi?
főnököm: hát az előbb, mikor beszéltem róla. említetted bécset.
én: én?
főnököm: igen. mondtad, hogy bécs.
én: aha! .... csak az a helyzet, hogy én azt mondtam: bitch.

2016. február 5., péntek

félálomban sokat beszél. például azt mondja, szeret. meg hogy egy punkot is fel kellett volna küldeni az űrbe, hogy mindenkinek jól bemutasson.

2016. február 4., csütörtök

a kortárs darab ősbemutatóján hosszan, dallamosan belecsengett a hangversenybe egy telefon.
a darabnak mondjuk jót tett.

2016. február 2., kedd

tovább folyik a küzdelmem a coursera-kurzusokkal. a legtovább, két hétig, a time-management kurzussal jutottam el, és nagyon sokat tanultam belőle.
csak aztán sajnos már nem volt rá időm.

2016. január 31., vasárnap

vasárnap. próbál meggyőzni, hogy nagyon hasznos napunk van, hiszen finomat reggeliztünk, egy pohárka viszkivel félkézben éppen az ebédet készítjük, vacsorára pedig foglaltunk asztalt. való igaz! közben több fejezetet is elolvastam a borokról, és elkezdtem lejegyezni a legjobban sikerült sütemény-receptjeimet.

2016. január 28., csütörtök

sajnos nem tudok elmenni a születésnapi bulidra, mert aznap este a pasim munkásmozgalom-témájú farsangot tart, ahová kizsákmányoló kapitalizmusnak öltözöm.

2016. január 21., csütörtök

a bácsi a halott felesége postafiókjából emailezik. a telefonban megemlíti, hogy meghalt a felesége, és mikor részvétemet fejezem ki, zavarában véletlenül azt válaszolja: lényegtelen.
aztán kis csönd után: vagyishogy... nagyon lényeges.
mindketten azt kívánjuk, bárcsak ne lenne ez így ennyire vicces.

onnan tudom hogy értékelnek a munkatársaim, hogy az értekezleten a prezentáció első diájára az általam tegnap készített és körbeküldött mémet teszik.

2016. január 19., kedd

engem itt hölgyemnek szólítanak és azt hiszik, kólával kérem a viszkit! mi a picsa?!

2016. január 15., péntek

para: péntek este a munkahelyeden azt hinni, hogy vasárnap van.