2013. december 31., kedd

úgy kezdődött a bloggerekkel karácsonyozás, h leültünk a kanapéra és ölembe adták a nyolchónapos Lányt, anyukája, az isolde pedig azt mondta: és most magyarázd el a blogod.
úgy folytatódott, h ajándékoztunk, ebédeltünk, az L-lel elgitároztuk és -énekeltük a karácsonyi műsort, majd a meghitt hangulat csúcspontján homályos okokból orbán viktor facebook kommentelőitől kezdtünk felolvasni.
úgy végződött, h mikor kiderült, h a bright nem visz le minden jóllakott bloggert kenguruban a ház köré sétálni ebéd utáni alvásra, csak a lányát, elhevertünk a nappaliban és szóviccekkel folytattuk a délutánt. közben az alie az új #életem feliratú bélyegzőjéről tweetelt, a mr.a az én ajándékomat, a luciától kapott legó-agnust szedte szét, és mindenki azt latolgatta, h vajon belefér-e a gyomrába még egy kis flódni is.
mikor a Lány felnő, remélem ő is blogger lesz, és majd neki is lesznek ilyen jófej barátai az internetről.
flörtben van téliszünet?
elszámoltam tízig, de kiderült, h kilencig kellett volna elszámolni.

2013. december 30., hétfő

senkinek még csak elképzelése sincs, mi mindent vesztettem el az idén.
hol van? hol vannak?

(cascando)

2013. december 29., vasárnap

utólag rájönni, mi történik.

--
augusztus van
fürtökben hullnak a csillagok
valaminek vége van vége
orrunkban szúrós vízszagok
ez az édes rokkanás éve
szeress
szuszog a hegy szuszog a bálna
vizes
dagad az éjszaka lába
ki ne szeretne síma és feszes
kasírozz föl a nyárra

(parti nagy lajos - szódalovaglás (r.))
azt mondta ferihegyen akkor este mikor vártuk h értünk jöjjön kocsival a férje, h ilyenkor mindig nagyon nehéz átállnom ha hazajövök, úgyh most úgy utálom őt, meg mindent. és majd figyeld meg, h megkérdezem, mi volt itthon, és azt fogja mondani, h semmi. és mikor megkérdezte a kocsiban, h mi volt itthon, és a férje azt mondta h semmi, akkor ő a tenyerébe hajtotta a fejét és csukolva nevetett. és én is nevettem. és én is utáltam.

2013. december 26., csütörtök

a legviccesebb történetek kerülnek elő. olyan bizarr módon kicsi a világ, és azon belül is budapest egy icipici falu. csak nehogy vérfertőzés legyen a vége.

2013. december 23., hétfő

hazajöttem a szüleimhez karácsonyra.
szerintetek elaludtam reggel és lekéstem a vonatot? igen!
úgy volt, h a húgom is a következővel jön.
szerintetek a húgom lekéste a vonatot? igen!
szerencsétlen szüleim, tényleg.

éjfél után még feljött jézus, hozott bort, és mesélt arról, h milyen nehéz harminckét évesnek lenni, meg a szexuális perverziókról amelyeket a munkája révén ismert meg és mindkettőnk számára újdonságok voltak.

vannak esték, amelyekről mesélve a becenévválasztás sokszorosan megtérül.

2013. december 22., vasárnap

- laura, hoztam neked egy szaloncukrot!
- ó, nagyon kedves vagy, köszönöm.
- de tudod, h mit várok érte cserébe...
- vad, mocskos szexet!

beszélgetések kollégáimmal.

2013. december 21., szombat

hogy kerül

szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe?

2013. december 20., péntek

az, h nem akarok lemondani semmiről, nem teszi egyszerűbbé az életet. vasárnap pl. csak úgy volt időm találkozni az éppen itthon tartózkodó barátnőmmel, h éjjel fél12kor, a munkám után találkoztunk a jászain, és eljött hozzám.
ez legalábbis problémássá válhat. amikor már csak úgy tudok emberekkel találkozni, h felhívom őket magamhoz éjszakára.

2013. december 19., csütörtök

VISSZA KELL FOGNOM MAGAM! - üvöltöm a király utcában egy délután.

2013. december 18., szerda

milyen napok ezek. tangled up in blue, mondom én. tingli-tangled up in blue, mondja ő, és neki van igaza.

2013. december 14., szombat

szeretnék az az ember lenni, aki olyankor vagyok, amikor a parti utáni reggel enyhén vérző orral rohanok, h mintegy a bulit folytatva, végigtáncoljak két aerobik-órát.
féltem, h jóvátehetetlen dolgok fognak történni.
vagyis reméltem, h jóvátehetetlen dolgok fognak történni.

2013. december 13., péntek

beteszed a tízórás nyan-cat videót youtube-on és végigdugjátok.
(az "elképzeléseink az életről" sorozatból)

2013. december 12., csütörtök

egészen addig gondoltam magamról h egy szuicid, depressziós költőnő lelki beállítottságával rendelkezem, amíg végig nem ugráltam egy órát trixivel, sztep-aerobik koreográfiát karácsonyi dalok remixeire.

2013. december 11., szerda

a pszichológusom a mai napig emlegeti az első karácsonyi ajándékot amit kapott tőlem. én akkor mindenképp egy nádasdy-kötetet szerettem volna adni neki, és a tivadarral együtt tanakodtunk, h mit is írassak bele dedikációként. így történt, h nádasdy ádám beleírta a pszichológusomnak a könyv elejébe:
ági már nem sír az órákon. köszönöm! nádasdy ádám

2013. december 9., hétfő

sztem tudok vmit, amikor vki egy nap ismeretség után azt mondja, h a megszokotthoz képest most sokkal pozitívabb vagy.

de olyankor is tudok vmit, mikor az egyik kollégám azt kérdezi, h mit csinálok, h mindenki akivel találkozom, mosolyogva meg nevetve megy tovább hozzá.

2013. december 4., szerda

az egyetlen támpontom az elmúlt két hónap történéseivel kapcsolatban az, mikor a munkahelyi jelenléti ívemet csekkolom és vetem össze a naptárammal.
a sírhatnék bennem úgy mászik, mint egy undorító állat.
(esterházy péter, a szív segédigéi)

2013. december 3., kedd

még a meggondolatlanságaim is túlgondoltak.

2013. december 2., hétfő

istenem, mennyi jó ember. nem tudom, mennyire írom ezt jó helyre, de csak köszönöm.