2008. augusztus 31., vasárnap

azért járok társaságba, h ne olyan legyek, mint a blogom. (brainoiz, blogger)
mindig nyitott vagyok új emberekre és témákra, ezért ma este szinte végig a sarokban ültem a rég ismert blogger barátaimmal és beszélgettem velük blogokról és nyelvészetről.
egyszer megmozdultam amúgy, minden bátorságomat összeszedve, kimentem a tandem elé és megismerkedtem és beszélgettem még másokkal is, és jó volt, és ettől annyira feldobódtam, h látod, megy ez, csak akarni kell, h az est folyamán még egyszer elkapott a lelkesedés, és ismét, immár bátrabban, kimentem a tandem elé. na akkor majdnem elütött a busz.
gyakorolni kell még ezt a szocializálódás dolgot, mert egyelőre nagyon vegyesek az élményeim.
a tandem előtt kisebb bloggercsoportok álldogáltak, súgdolóztak és mutogattak át más csoportokba.
a megelevenedő szociometria, testvéreim.

2008. augusztus 29., péntek

(hova hanyatljak hanyatoljak) hol találhatnék olyan helyet ahol a hanyatlást elvégezhetném, és mikor találok olyan időt, amikor hanyatlásom megkezdhetném.
ma sajnos nagyon unalmas voltam.

2008. augusztus 28., csütörtök

paníroztam csirkét ebédre, aztán [ugrás az időben] megettem, aztán kiültem az erkélyre olvasni és kávézni; a kávét és a túrórudit a bicikli csomagtartójára tettem, mert asztal még mindig nincs, és [ugrás az időben] miután megittam, letettem a csészét meg a könyvet, és néztem a fákat, és [ugrás az időben] [ugrás az időben] [ugrás az időben] [ugrás az időben] [ugrás az időben] [ugrás az időben].
a hústól mindig ilyen merengő leszek.

2008. augusztus 27., szerda

asszem én is feltűnök majd szombat este a tandemben, izé, esetleg hozzám is lehet szólni, magas vagyok és festett vörös. lehet, h halálra rémülök majd, de annyi baj legyen.
a beköltözésétől számított kb 2. órában zsófi, a másik új lakótársam, letette mosogatás után a szivacsot, és azt mondta: ez most jólesett.
sztem jóban leszünk.
a levetkőzhetetlen anyáskodásomat ismerő barátaim már mondogatják, h de ugye nem fogok anyáskodni az új lakótársaim felett, mert 19évesen már elég felnőttek ahhoz, h ne legyen erre szükség, és ne akarják ezt. és milyen jó, h mondogatják, mert én közben látomásokkal küzdök, ott lebeg a szemeim előtt, h két lány ül az ágya szélén a lakásomban, bénult végtagokkal, üres tekintettel maga elé nézve, és ha nem csinálok vmit, akkor nem mozdulnak meg, és előbb-utóbb éhenhalnak.
mondjuk egyikük, dóri, most küldött egy fotót magáról, amin fejjel lefelé a levegőben tart egy fiút, a következő képkockán pedig földhözvágja, de akkoris. anyuci nagyon büszke rá.
bár a szüleimnek is sokat köszönhetek, spórolni a tintasugaras nyomtatók tanítottak meg.

2008. augusztus 25., hétfő

hadsereg, grúzia, átlőttékalábamat, megcsókoltamazanyaföldet, meg vöröskereszt, meg lószar, a húgomnak nehéz délelőttje volt, egy perc néma csenddel tisztelegjünk előtte. a körmeiről is lekaparta a körömlakkot.
egyetlen igazán nehéz esetnek tekinthető rokonunk van.
(és apa él még, v már fennakadt szemmel rángatózik a földön?)
ömlengek, az van, feltartóztathatatlanul, most azt találtam ki, h mostantól papírra fogok, mert a barátaimnak tele lesz már a postafiókja az én kellemes érzéseimmel és szép gondolataimmal, nem elég, h nekem ezt kell éreznem, de még nekik is a  boldogságomról kell olvasniuk, ez már több a soknál. süllyedek el a föld alá, h hova jutottam.
össze kell kapnom magam, mire a pszichológusom visszajön a nyaralásból.
szombat este csatlakozott hozzánk egy szomorú tekintetű tacskó, és összevitatkoztam a logika- és szemantikatanárommal, meg a miklóssal, aki sztrítvarior és tanszékvezető, mert
szerintük meg a legkevésbé sem volt szomorú az a kutya, csak én belelátom magam, a saját nyomorúságomat próbálom felfedezni benne. aztán ők ketten, a logika- és szemantikatanárom, valamint a miklós, aki sztrítvarior és tanszékvezető, gügyögni kezdtek, szavaikat a kutyához intézve. azt mondták: hát itt
ácsingózol kis szeretetért, te szerencsétlen eb. te nyomorult. hát mi ez a búslakodás, orrlógatás. miért vagy olyan bánatos.

2008. augusztus 24., vasárnap

az alvilágnak nincs szemantikája. (miklós, sztrítvarior & tanszékvezető)

2008. augusztus 23., szombat

mindjárt jön a következő fonológia előadás, de addig még hullahoppkarikázhatok egy kicsit.

2008. augusztus 22., péntek

meghalt mátyás király, oda: sokkal nehezebb azért dolgozni, h ne legyek szarul, mint amennyire
szar az, amikor szarul vagyok. könnyű az, csak szar.
a szókincsemmel kéne kezdeni vmit.
(mátyás király gömörbe, bele.)
ki kell használni ami van még a nyárból, mer szeptembertől újra egyetem, és nem lesz más, csak nyelvészet előadások, nyelvészet szemináriumok, nyelvészet workshopok, nyelvészeti olvasmányok, nyelvészkocsmázások.
szóval mielőtt még elkezdődne a daráló, most még gyorsan elszaladok nyelvészet-konferenciára.

2008. augusztus 21., csütörtök

az vagy nekem, mint testnek a kenyér. telített szénhidrát.

2008. augusztus 20., szerda

nem mondom, h nem volt gyanús, h kevés az ember az utcákon, és a négy célbavett üzletből egyik sincs nyitva, meg is néztem többször a telefonomat, dehát szerda van, munkanap, biztos csak nyaral mindenki, meg a hőség, mittudomén. rajtam a komplett szent jobb körmenet keresztültrappolhatott volna, akkor is csak itthon, az indexet olvasva jöttem volna rá, h augusztus 20. van.

2008. augusztus 19., kedd

csúnya lány, visszataszító kutatási területtel
kikészítem, átveszem, elrendezem, beállítom, átfésülöm, megfésülöm, mindennek a teteje ez.
nehogy azt higgyétek már, h mivan.
mindennek a legalja ez.
(a fejezet, melyben a hősnő tagjai fájnak a bánattól)

2008. augusztus 18., hétfő

húgom: miről olvasol?
apukám: a személyiségépítésről.
húgom: és hol tartasz?
apukám: ... én már a lebontásnál.

most ez van, pont ez a kevés lesz nekem épp mindenből elég

2008. augusztus 17., vasárnap

műértő közönség címért, pluszpont: tudják, h tételek között nem szokás tapsolni.
műértő közönség címért, mínuszpont: nem tudják, h adott ponton a tétel ért-e véget, v már az egész darab.

hívtam a szüleimet, de rémülten rázták a fejüket; a húgomat, de lehülyézett; a barátaimat, de hirtelen mindenkinek programja lett; a volt tesitanárnőmet, aki sznob programokban hű társam, de ő se ért rá, így egyedül mentem szülővárosomban templomi koncertre. nagyon jó volt, csak kicsit túl sokat beszéltek közben a kultúráról és szent istván királyról.
egy ignoráns egyházzene-rajongó vagyok, seems like.

igaza van luciának, mikor aggódik: felkiáltó mondatokat írok, meg sex pistols koncertre megyek, nagyon kivetkőztem magamból az utóbbi időben, én is nehezen győzöm le a szorongásomat, amit az effajta megnyilvánulásaim okoznak, mert én tulajdonképpen egy csendes, bátortalan lány vagyok, felkiáltójelek nélkül.
tehát mostantól kijelentő mondatok és holnap templomi koncert.

2008. augusztus 16., szombat

what would your psychologist do?
a sex pistols koncert nagyon jó volt, de azért kb a felénél úgy éreztem, h most el kell mennem vhova, ahol istenről énekelnek, és meg is találtam a helyet a blues színpad előtt. nem messze összefutottam ferivel, akivel eddig kizárólag metodológia szemináriumokra és csókolom-koncerteken történő véletlen összefutásokra korlátozódott az ismeretségünk, de most szerencsés csillagok vezéreltek bennünket, és meghallgathattuk együtt az i believe i can flyt. utána, a nyelvészekkel együtt, csókolom koncertre mentünk természetesen.
tehát tegnap mr.a-val és -jóvoltából kimentem a szigetre. bemutattam neki a yes/no-t, mint bloggert, akinek most lett elege a freeblogos blogjából és szűntette meg, vmint láttuk pzs-t, akiről fontosnak tartottam elmondani, h évfolyamtársam volt, és ő is blogger, csak h mr.a is tisztában legyen tettei következményeivel és érezze a felelősség súlyát. ő csak komoran bólogatott. továbbá asszem előadtam a hogyan ne találkozzunk hónyomival egész estés darabot, pedig olyan izgalmas villanások kísérték erőfeszítéseimet, minthogy: majdnem elüt egy szippantósautó, kétszer is; mr.a félreértett sms-ét követve szökellek a sziget egyik végéből a másikba, megismerkedésünk reményében, mégis tartózkodási helyüktől egyre távolodva; becsempészem életem árán a tivadart a vip-részlegbe, (mert azt kiabálja, h ő egy paradigmatikus hiány, és én felelősnek érzem érte magam), de akkorra már mindenki hazamegy.

2008. augusztus 15., péntek

tegnap kocsmáztunk kicsit a tivadarral és a marcival, arról beszéltünk,
kit hogy ölnénk meg (szívünk minden szeretete és tisztelete mellett), persze magunkat se kíméltük, engem
megerőszakolnának és aztán levágnák a fejem, a tivadar be is rajzolta
hátul a nyakamon a szaggatott vonalat tollal, á, jó érezni újra a
csendes, balatonos lelkibéke után, h a nyelvészek markáns humorára még mindig lehet számítani.
minden jel szerint az történik, h én ma sex pistols koncertre megyek a nyelvészekkel. van nekem egy kemény énem, ez az, erre fogok gondolni.

2008. augusztus 11., hétfő

itt vannak a szüleim, mutattam nekik a cserépben nevelt petrezselymemet büszkén, mire ők azt mondták, nagyon szép, hamarosan meg lehet már enni. most nagyon örülök, h kiskoromban sose kértem nyuszit húsvétra, mert amilyen barbárok, biztos az is a tányérunkon végezte volna. nincs érzékük a házikedvencekhez, úgy látszik.

2008. augusztus 10., vasárnap

látod, ugyanott tartok. sehol.



paolo conte - sparring partner
ment minden, mint a karikacsapás. a túránk kiindulópontját jelentő települést sikeresen elhagytuk. kétszer is. másodszorra már sikerült nem az autópályán kilyukadnunk. örültünk is nagyon, könyékig olajosan, mert addigra persze már mindkettőnknek leesett egyszer a lánca. fáradt is csak az első nap voltam igazán. ránéztem a km-órára és azt hittem, sms-em jött.
az utolsó nap már meg se kottyant egy defekt, és h a sziklákon kellett bemásznom a vadul hullámzó balatonba, mert belefújta a bukósisakomat a szél.
na, mágjöttek a biciklis lányok, mondta a bácsi a lugasban üldögélve, és a néni ajtót nyitott nekünk - második napi szállásadóink-, és kis kavarodás miatt a saját hálószobájukat adták oda nekünk.  traktor állt a garázsban, befőttek és lekvárok a kamrapolcokon, művirág az éjjeli szekrényen. tájszólásban beszéltek, a néni körbeugrált minket, h mit segítsen, mi meg azt suttogtuk egymásnak, ez tiszta olyan, mint a nagyiéknál, már csak a süti hiányzik. aztán este mentem be a szobába, és a yes/no ült a földön és majdnem megfulladt a röhögéstől. egy tányér házi sütemény volt a kezében.

utóhang:
- szárvusztok lányok, lágközelebb is gyárták és hozzatok fiúkat is!
- némán, mikát nám mond a vén tyúk!

2008. augusztus 8., péntek

nem rossz a szállás, de inkább sétálunk még egy kicsit a temetőben.
és akkor betoltuk sherylt és merylt a traktor mellé.

2008. augusztus 6., szerda

meryl, hattyú, kacsa. (ha holnap nem tudok legalább egy pontyot is belekomponálni a képbe, abbahagyom a képküldözgetést.)


meryl, hattyú, kacsa.

2008. augusztus 5., kedd

meryl, csónak, kacsa.



és most akkor tényleg körbebiciklizzük a balatont a yes/no (suspended) blogger (inkább irl) barátnőmmel, akivel - romantikus módon - egy amerikai irodalom vizsgán pillantottuk meg egymást élőben először.

2008. augusztus 4., hétfő

az egyik az, h sose tudtam rajongani. ilyen kisebb-nagyobb hullámokban rámtör néha (lásd a mellékelt ábrán), de igazából, konstansan és fanatikusan nem megy (ahogy azt a mellékelt ábra nem mutatja).

a másik az, h elegem lett abból, h mindenki mindenének nevet ad, h a mosógépet, a hűtőt, és a számítógépet is becézgetni kell. de minden ellenállásom hiába, ma megvolt a szikra, amikor egyszercsak rájöttem, mi lesz a biciklim neve. guess what. meryl.
a jövő héten tartom a hivatalos keresztelőt, beletolom a balatonba, majd hozzávágok egy pezsgősüveget. alighanem.

2008. augusztus 3., vasárnap

tivadar: adtam apámnak a sütidből, nagyon ízlett neki.
én: igen? mit mondott?
tivadar: "nagyon ízlik"?!

2008. augusztus 1., péntek

biztos a végtelenül szelíd természetemnek köszönhető, h egy agresszív állatnak érzem magam, mikor a biciklicsengőt (rendeltetésszerűen) használom. gyakorolni kell, gondolom. elég sokan belejöttek már az agresszív állat létformába is.
juhét és hurrát bazmeg a klaviatúrába, nem szoktam szidni azt az érdektelen, de választékos kurvaanyátokat, de most kicsit mégis, jó?