2014. október 22., szerda

az élet nem csupa vacsora olasz étteremben és utána dugás.

2014. október 15., szerda

ma megtudtam, h léteznek gonosz katicabogarak
mostmár nem szeretnék felnőtt lenni.

2014. október 6., hétfő

boruljatok rám, angyalföld fényes dzsoggingjai!

2014. október 5., vasárnap

Nádas Péter: Nyár

Vastag ködfelhő keresztülszakítása.
A győzelem diadalmas alakzatában szállnak az évfordulós repülőgépek.
A parkban galambok tipegnek.
Már csaknem kitombolta magát a nyár, amikor közlik, hogy többé már nem lesz igazi nyár.
Az időjósok szerint jégkorszak következik.
Az előregyártott elemekből készült házakban nincs kéménylyuk.
Nem tudom, mivégre telnek ezek az órák.
Még a múlt gyümölcsébe sem haraptam, mert féltem a férgektől, s ezért még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy én bizony már láttam férgeket.
Nem.
Férgeket sem láttam.
A homályos üvegek eltakarják az arcom.
Állandóan figyelem.
Ám figyelmem éppen úgy gyümölcstelen, mint az ágyékom.
Van időm.
Elképzelhetem ugyanezt zöldben.
Elképzelhetem, mintha ez a vegetáció, aminek középpontja most én vagyok, elképzelhetem, mintha nem körülöttem forogna.
Egy újszülött sérthető testét képzelhetem a közepébe.
Elképzelem, amint a szélre szorulva figyelem ugyanazt, amit most máshonnan figyelek.
Nem a tárgy, csak a nézőpont változna meg.
De a nézőpont megváltoztatná a tárgyat is. És ez a lény jelentené azt a sérthetetlen folyamatosságot, amiért most a saját múltamba kell visszamennem.
De a múltat is lezártam.
Nem akar jövővé válni a jelen.
De aludni jó.
Jaj, nagyon szeretek aludni.
A fal felé fordulva.
Álmok egy nyári délutánon!
Csorranjon eltátott szájon a nyál!
De nem lehet aludni se mindig.
Az idegpályák egy idő után nem kényszeríthetők alvásra.
Pedig még ez a félálomnak sem nevezhető próbálkozás is jó.Mégsem fordulhatok mindig a magam képeibe.
Végül is abban vagyok kénytelen folytatódni, aminek legszívesebben teljesen hátat fordítanék.
Ezt nevezik az élet gyakorlatának.
Pedig többször elképzeltem már olyan napokat, amikor reggeltől estig és estétől reggelig aludnék.
És az életem így telne el.

---
​​​a kora reggeli fényekben utazunk, csak mi vagyunk az autópályán a ködös mezők közt, meg a bramsz. d-dúr hegedűverseny.



olafur arnalds - haust

2014. október 3., péntek

amikor negyven perc telefonos problémamegoldás és repülőjegyvásárlás után az amerikai légitársaság barátságos, de tárgyilagos kolléganőjének, aki éppen hajnali műszakban dolgozhat, megköszönöm a segítségét, és azt mondom, h have a nice day, mire belőle másfélszeres hangerővel kiszakad, h AWWWWW, you too!

2014. október 2., csütörtök

a hosszan összeszedett, kiszámolt, gondosan megkomponált hivatalos levél végére kötődni kezdek az ismeretlen címzetthez.