2009. szeptember 29., kedd

az év félrehallása h azt mondták nekem, h ez az élet rendje, én meg bólogattam, h igen, ez az élet szennye.
nyugodj meg. gondolj vmi másra.

olyan mondatokat gondolok amilyen anyagból az ágyneműm van.
lesz bélszín, rák, olajbogyó, és a házi készítésű bonbon amit nekem küldtek.

2009. szeptember 28., hétfő

én: (magamnak) na, akkor most az jön, h ... melléknevek.
húgom: lll, mmm!
én: mivan?
húgom: csak mássalhangzókat mondok, h megtévesszelek.

hirtelen táncolni kezdtünk a konyhában a csengőhangjára pizsamában, és amikor már az ajtófélfát nyaltuk végig röhögve és kéjesen a pillanat hevében, arra gondoltam, nem is olyan rossz a húgommal lakni.

2009. szeptember 26., szombat

istenem, add h az összes volt osztálytársam és tanárom előtt állva ne süssem majd el a poént amit ma este találtam ki, v ha mégis, legalább spontánnak tűnjön.
olyan mondatokat akarok írni, mint amilyen az, amikor magamra húzom a paplant és a fehér takarót.

2009. szeptember 25., péntek

én: jól van, én itt erőlködök h felvidítsalak, meg vicces legyek, te meg nem nevetsz, sőt, észre se veszed.
marci: de, az erőlködést észrevettem.

2009. szeptember 22., kedd

(...) időnként pedig könyökével hátralökte oldaltáskáját, amelybe
Fernande az ebédjét csomagolta. S ilyenkor keserűen gondolt a táska
tartalmára. A két hatalmas kenyérszelet között nem spanyol módra
készített rántotta volt, amit pedig nagyon szeretett, s nem is olajban
sült marhahús, csak egy darab sajt.

camus azt hiszem tudta, mi az a fájdalom. (a némák (r.))
megálltak az utcán, az anyuka és a két fejjel magasabb kamasz fia, és
az anyuka benyálazta az ujját, és letörölgetett vmi kis koszt a fiú
orráról.
az elérzékenyülés, h úristen, ennek sosincs vége.
keleti pályaudvar, főbejárat: annyi csikk és bőrönd és cuppanás!

2009. szeptember 20., vasárnap

ez az ezredik bejegyzés ebben a blogban (ami ettől még nyilván nem tesz ki ezer mondatot).
főcímdal, ünnepi kommentbox.


fiona apple - extraordinary machine
szerintem amikor a nyelvészetet keressük, akkor valójában önmagunkat keressük, mondta a márti a lecsó felett.

2009. szeptember 19., szombat

gyanúm szerint a környéken lakó sokéves tapasztalattal rendelkező, kommunikáció-központú, korrekt angoltanárnő szedte le a hirdetéseimet az oszlopról mikor kiragasztotta az övét.

2009. szeptember 18., péntek

ha bárki is azt gondolta volna a kamionsofőrről, h ő egy lány, v azt gondolta volna róla, h ő egy fiú, az nagyot tévedett.
mert én a múltkor találkoztam vele, és a kamionsofőr egy unikornis!
én: (fejtegetem az objektív és a szubjektív boldogságról való nézeteimet és különböző definícióit próbálom adni a sikernek)
a pszichológusom: (félbeszakít) ági, mikor is lesz ez az osztálytalálkozó?
én: három hét múlva.
a pszichológusom: akkor addig még készülünk rá egy kicsit, jó?
ma reggel bevittem a pszichoterápián sorra nem került problémáimat a tanulmányi osztályra, és többek között megtudtam, h a később felvett, társított szakokra vonatkozó titkos és kiszámíthatatlan szabályzatok alapján körülbelül életem végéig fizeti az állam h én az elméleti nyelvészet szakra járhassak. bár ezzel ilyen formában nem kívánok élni, ez mégiscsak egy kedves gondolat.
dehát nem csinálhatom ezt életem végéig. hisz ott van még a vízimentő-tanfolyam, a cukrászképzés, meg a reneszánsz zene angliában, gondoltam, miközben elindultam a conference on logic, language and mathematics felirat alatt található nyíl irányába.

2009. szeptember 17., csütörtök

soha nem felejtem el, miskolcon volt még, derűs, friss, reményekkel teli középiskolás voltam, és gyrost vettem. de a lányok péntek este nem szoktak hagymát kérni bele, értetlenkedett a török fiú, de én mégis kértem, aztán hazamentem verset írni.
tulajdonképpen attól érzem magam jó embernek, h nagyon korrekten vagyok rosszindulatú.

2009. szeptember 16., szerda

kérdeztem r.péter tudományos főmunkatársat, h miért van benn az intézetben olyan késői órán, meg h rossz-e neki. arccal az ajtónak támaszkodott, és kicsit ütögette bele a fejét, de azt mondta, nem rossz neki egyáltalán. persze én is csak kevéssel hét előtt jöttem el onnan, jajgattam is, és nekem se volt rossz. sőt. és hármunk közül senki se akarta a nyakába venni az üzemen kívül táblát amit az andi talált, inkább elrejtettük a tanszéken ínségesebb időkre.
hát értsdjólok meg lábjegyzetek itt sose lesznek mer ahhoz túl egyszerű meg túl fáradt vagyok.

2009. szeptember 12., szombat

régen már csak azért is reméltem h fogok még később is találkozni a frissen megismert emberekkel, h megmutathassam nekik h a látszattal ellentétben tudok beszélni.
mióta fogyasztok alkoholt néha már azért remélem h fogunk még találkozni, h lássák, tudok hallgatni is.
színek kavalkádja az élet! vörös! fehér! rozé!

2009. szeptember 11., péntek

nemrég megkérdezték, h a pszichológusom valóban létezik-e, v csak én találom ki h írhassak róla. a pszichológusom valós személy. nagyon nevetett, mikor ezt meséltem neki. persze soha nem fogom tudni itt bebizonyítani, h nem a képzelt pszichológusom nevetett, hanem az igazi.

2009. szeptember 10., csütörtök

a lakóközösség egyébként aktuálisan a következő személyekből áll: szandiból, aki kortárstáncot tanul, és épp egy plüssállattal fetreng a parkettán és vihog, közben azt kiabálja, h ez nagyon kortárs, ez nagyon kortárs. a húgomból, aki divattervezést tanul, egy sniccerrel hadonászik zaklatottan és pauszpapírt gyűröget. és hát belőlem, (...).

2009. szeptember 9., szerda

be akartam ma menni a to-ra, de aztán túl sokat ettem. helyette lilivel ültünk a napon a trefort kertben egy ideig, ami nekem pontosan négy órának és harminchat percnek tűnt.
olyan sérülékeny az ember így hatodévesen.
találkoztam ma a trefort kertben az angolszakos témavezetőmmel. sz. "taposni fogom a beledet" krisztina mosolygott, limonádét ivott, és afelől érdeklődött, h a frázismozgatás amit facebookon a syntactic trees alkalmazással küldtem neki, jelenti-e azt, h már tartok vhol a szakdolgozatommal (nem), meg h hogy érzem magam ezen a napsütéses délutánon (artikulálatlan hangot hallattam).
persze azért lassan sejt vmit, pl nyár elején mikor legutóbb találkoztunk, elővigyázatosan megkérdezte, h nem vagyok-e épp depressziós v egzisztenciális válságban, de akkor diadalmasan rávágtam, h egyik sem, mert most épp szerelmi bánatom van. nem vagyok én olyan könnyen kiismerhető.

2009. szeptember 8., kedd

ne toszogassuk már itt ezt a kurva lóvét, mondta a kocsmában mikor ki akartam fizetni a viszkigyömbéremet, és akkor az alvilágban éreztem magam hétfő este, de durván.
a firefox azt észlelte, hogy a kiszolgáló olyan módon irányítja át a kérést, hogy az soha nem fog teljesülni.
(soha.)

2009. szeptember 7., hétfő

- (...) de és az egészet nem akarom, és abba akarom hagyni.
- akkor miért nem teszed?
- mert nem akarom abbahagyni!
- ági. húha.

2009. szeptember 6., vasárnap

még az a férfi se volt gonosz velem akinek a zakója felszívta a kiöntött boromat ma a gödör padlóján.

2009. szeptember 4., péntek

ha a semmire nem vagyok jó mondatnak jobb ritmusa lenne, sokkal rosszabbul érezném magamat.

2009. szeptember 3., csütörtök

emlékszel, amikor mentünk a valamilyen órára...
és akkor rádöbbentem, h ez az a mondat ami a legpontosabban fejezi ki az érzést, h a hatodik évét kezdi az ember az eltén.
közelgő ötéves osztálytalálkozónkon csak lazán dobálom majd a hajamat és nem árulom el h a dekoltázsomon a karmolásnyomok egy bébiszittelt egyévestől származnak.
remélem, hogy ma éjjel nem ugatnak majd a kutyák. mindig azt hiszem, az enyém ugat.
(ez a közöny.)

2009. szeptember 2., szerda

azt gondoltam h az lesz mindenre a legjobb megoldás ha elvesztem az eszem. azt is gondoltam h ehhez nagy erőfeszítésekre és alkoholfogyasztásra lesz majd szükség, de alighanem tévedtem.
mert tegnap a lucia nappalijában egyszercsak az alie egy babacsörgővel ütögetett egy koponyát, az L. egy lehangolódott gyerekgitáron pengette az örömódát, én pedig konyhakéssel játszottam a játékxilofonon, majd a youtube-on nézett spice girls és backstreet boys klipek koreográfiáját próbáltuk elsajátítani. aztán autóba ültetett minket a lucia és a következő emlékem az h a gazdagréti lakótelepen tankolunk, és azt mondja az L., h na most akkor már v csináljuk, v ne legyen semmi, mire én megpróbálok kimenekülni az autóból, de kiderül, h csak arra gondol, h youtube-ozzunk a telefonján.
és a kocsmába még csak ezután indultunk el.

2009. szeptember 1., kedd

most, ahogy szétnézek a konyhában, úgy tűnik, h mindenki aki valaha is itt lakott velem vett egy tubus pirosaranyat és itthagyta felbontatlanul. most megpróbálom kitalálni, ki lehetett az az egy aki csípőset vett.
- ó, nem akarok iskolába menni!
- ó, nem akarok strandra menni!
szeptember elseje, reggel hat óra.
jaj, ne ezt a nézznézzazégfelét, próbálok nem a visszafordíthatatlanságra gondolni.


neutral milk hotel - two-headed boy
megölelhetlek. 1. kérdezni kell, 2. nem javallott.