2019. március 14., csütörtök

valahogy az évek során kifejlődött bennem ez a nő, aki az edzőterem szaunájából kisétálva leül a fotelokba és szemrebbenés nélkül bemondja állásinterjúkon jó tulajdonságnak, hogy humoros.
a lekvárfőzéstől és a kettlebelltől kemény és vízhólyagos a tenyerem.

2019. március 7., csütörtök

vallási ünnep, velneszböjt, visszaszámlálás - hát nem tudom, istenem, nekem a csokikás adventi naptár sokkal jobban megy.

2019. január 16., szerda

van remény! a parlamentnél rengeteg ember gyűlt össze üzemzavar-elhárítás felirattal az egyenruhájukon!

2019. január 2., szerda

2018 nem biztos, hogy jó év volt, de olyan volt, hogy végül mégiscsak nagyon sokaknak és magamnak is mondhatom, hogy köszi. 2018 sikerült.
voltam például munkanélküli, ami pont olyan volt, mint amilyennek vártam, csak kicsit kevesebb volt a pezsgő. otthagytam egy munkahelyet, amit szerettem, és nagyon nehéz volt otthagyni, és találtam egyet, amit könnyű volt megszeretni. 2018-ban lett olyanom fekvenyomásban, hogy rekord. megtanultam autót vezetni, ami az egyik legjobb élmény volt, és mára már nemcsak beszólogatni, de énekelni is tudok a volánnál. 2018-ban hoztam haza a bőröndömben cserepes virágot rómából, jártam életem első állattenyésztés-kiállításán hódmezővásárhelyen és életem talán utolsó könyvvásárán londonban. nagyon jókat beszélgettem állásinterjúkon, sokat bandáztam műfordítókkal, és nem hagytam ki a fonológiatábort sem a nyelvészekkel. volt egy csomó házibuli is, asszem tizennégy az egyszerre a konyhánkban tartózkodó emberek rekordja.
köszi, 2018, a mindenféle régi és új, közeli és távoli szeretteimet, főleg a jókedvüket, a gyógyulásaikat, a támogatásukat, köszi, hogy írnak messengeren, hogy diszkószámokra ugrálnak és énekelnek velünk a magvető caféban egyes éjeken, hogy rendben van a prosztatájuk és ezt meg is súgják a kocsmában.
végül pedig köszönöm, hogy még év végén újranyílt a gyrosos a moszkván, már kezdtem végleg elkeseredni.