2007. november 30., péntek

már fel sem tűnt, h este fél11kor ittam még egy kávét.
ennél már csak az ijesztőbb, h akkorának érzem magamon a nyomást, h több dolgot is elkezdtem már több, mint 24 órával a határidő lejárta előtt csinálni.

2007. november 29., csütörtök

én abban a hitben voltam, h mi ott hatan pletykálunk, sztorizunk, beszélgetünk, de akkor egyszercsak azt mondta a bright, h cssss, az agnus megszólalt!

2007. november 27., kedd

nincs időm összefogni a fájdalmaimat, lebegnek ide, lebegnek oda.
betenném pedig már mindet a megfelelő rekeszbe, a többiek mellé, h
külön, szépen sorban koncentrálhassak rájuk. meg kell adni a módját.
it's all so hard it's so hard.
ráznám én is a melleimet egy koncerten mondjuk, mit keresek egy szaknyelvi-angol kurzust tervező word dokumentum kellős közepén.

2007. november 25., vasárnap

ha néhány év múlva a horvát tengerparton fagylaltozom majd és a férjem úgy szólít, h kicsim, és úgy folytatja, h vedd fel azt a mókás szalmakalapot, lefotózlak itt a szuvenírshopban, szép emlék lesz, akkor én beszaladok a tengerbe és nem úszom ki soha.

gondolatok mások fotóalbumainak nézegetése közben, chapter 1.

2007. november 23., péntek

ne pánikoljon, csak vegyen mély levegőket, ágnes, és gondolkozzon el azon, mennyire van valós oka azt gondolni, h nincsenek meg önben a képességek amelyek egy 4 éves kortól játszható társasjáték játszásához szükségesek.
én is inkább apablogger szeretnék lenni.
ma este egy születésnapi zsúron adtuk elő tudományunkat a tivadarral először. kértem, h ő konferálja fel a dalokat, mer énekelni tudok, beszélni viszont nem. és akkor ő mondta az első dal előtt, h az első dalunk a szerelemről szól, a második előtt, h a második dalunk a szerelemről szól, majd a harmadik előtt megjegyezte, h a következő dal a szerelemről szól, utána a negyedik előtt elárulta, h a következő dal a szerelemről fog szólni, majd az ötödik előtt mondta, h ez a dal arról szól, h vkit félholtra vernek londonban.boldog születésnapot, kata.

2007. november 21., szerda

hetek óta minden áldott éjjel nyelvészekkel álmodom. néha az együtt töltött 36. órában, 2 nyelvészetelőadás között arról beszélünk a tivadarral és az rgáborral, h vajon nem lesznek-e hosszútávon negatív következményei a mi kis szimbiózisunknak. erre ma a tivadar kifejtette, h nincs itt semmi probléma, vagy ha van, akkor inkább az az, h tegnap is 3 olyan emberrel találkozott, akiknek fogalmuk nem volt arról, ki az a kiparsky. és h ez a szám túl nagy. aztán elővett egy '89-es fonológia szöveggyűjteményt h mutasson benne vmit, és jót nevetgéltünk rajta. akkor úgy éreztem, itt vmi menthetetlen. nem mintha bánnám.
mindenesetre ma este, legyőzve a szeparációs szorongást, költőket örvendeztettem meg üde és intenzív jelenlétemmel.
agnus üzenete:
blöblöblö
Gábor üzenete:
ez mit jelent mer már tegnap se értettem csak nem mertem megkérdezni
agnus üzenete:
blöblöblö
Gábor üzenete:
Ágnes, hadd gratuláljak, végre elérted, hogy rejtélyesnek tűnj a férfiak szemében

2007. november 19., hétfő

- kori, szted van rá esély, h én ezt a 4 hetet túlélem?
- hát, lehet, de az nem biztos h én még látni fogom h túlélted-e.

szenvedésben, otthon vagyunk.

2007. november 17., szombat

ülök az ágy szélén és ideggombóccá gyúrom magam. a napi program.

2007. november 16., péntek

mostanában gondjaim vannak a felkeléssel. (talán részben azért, mert gondjaim vannak a lefekvéssel is.) mivel félálomban abszolút nem vagyok beszámítható, külön intézkedéseket kell tennem, h tényleg felkeljek amikor kell. most épp ott tartok, h 2 ébresztőt állítok be, 5 perc különbséggel, és a szoba másik végébe teszem a telefonomat.
így történik, h minden reggel fél óra azzal telik el, h vmi egészen különös tudatállapotban, 5percenként oda-vissza szaladgálok a szobában a telefonom és az ágyam között. későbbre állítom az ébresztőt, majd elégedetten visszafekszem. és ezt minimum fél óráig kell csinálnom, míg végre vmi világosság gyúlik a fejemben.
igen, ági, ez egy nagyon, egy áldott jó ember! én is már rögtön láttam rajta, mikor egyszer benn voltam az előadásán! (kori)
nagyon köszönöm mindenkinek aki emailben mindenféle szellemes megjegyzéseket tett a szexuális életemre; mostmár meglesz a plüssbilincs és a krokodiljelmez.
ígérem, azt is leírom majd, mihez kellettek.

2007. november 13., kedd

ma kiöntöttem a szívem a tivadarnak, problémáimat olyan érzékletes képek segítségével illusztrálva, mint pl koncentrációs tábor, háború, fegyveresek. ő végighallgatott, majd együtt sírt velem azt mondta, h reméli h tudom, h az én problémáim semmiségek, és eltörpülnek más emberek problémái mellett. aztán sokáig próbálkozott retroflex t-t és ty-t egymás után minél gyorsabban kimondani, és akkor megértettem, h miről beszél.

2007. november 12., hétfő

felszippantottam egy kis őrölt borsot, annyit, h könnyesre köhögtem és tüsszögtem magam. majd megtöröltem a szemem a fokhagymás kezemmel.
napi kisszínesünkkel holnap is jelentkezünk a konyhából.
"mert rég nem írok, rég nem olvasok.
Nyelem a port, a levegőt.
Szaladnak hetek, hónapok.
Felbukkan sok jó ismerős,
sok apró fájdalom

a nyakszirtemre ül,
hogy leutazzék majd a hátamon,
s ha kiderül: kerek, szilárd, áttetsző a szívem,
csak annyit fontos megemlítenem:
rég nem kapaszkodom."

(lászló noémi - fontossági sorrend (r.))

2007. november 11., vasárnap

egész nap gyászmiséket hallgatok, mi bajom lehetne. a harag napja tételre reszelek uborkát.

2007. november 8., csütörtök

kedves ismerőseim, ismeretleneim,
egy plüssbilincsre (kipipálva) és egy krokodiljelmezre lenne szükségem.
ne is kérdezzétek.
köszönöm.
keksz vagyok a reggeli kávé mellé. blokkolod az adenozinreceptoraidat és klikkelsz. vajon ma mitől vagyunk boldogtalanok. morzsa marad utánam a billentyűzetedben, és egyszer majd jól belepenészedik, vigyázz. valójában meg vagyok hatva. jóreggelt.
nem szoktam hozzá h erősen visszaütnek azok akiket baszogatok, de pár napja teljesen lemostak a pályáról. pedig nagyon belelovalltam már magam a helyzetbe, h állunk a trolimegállóban, és hangosan felolvasom a naptáramból a névnapokat egészen az év végéig rgabornak, és ezzel kényelmetlen helyzetbe hozom, és ebben örömömet lelem. mire ő fennhangon megjegyezte, h ráérünk a névadással, hisz még azt sem tudjuk, fiú lesz, v lány.

2007. november 7., szerda

minden baromságban benne vagyok. olyannyira, h gyakran meg is szervezem, nehogy kimaradjak belőle.
egy pörköltszagú férfi szorosan mögöttem állt tegnap reggel a villamoson. le is szálltam, h najó, én ezt nem, inkább hazamegyek. aztán mégis nekirugaszkodtam a napnak, elvégre fegyelmezett vagyok és kemény.
sajnos mostanában minden reggel olyan, mintha egy pörköltszagú férfi állna már az ágyam mellett is. nézné ahogy iszom a kávémat, kezembe adná törölközőt zuhanyozás után, mellettem jönne le a lépcsőn a lépcsőházban. kurva anyját a pörköltszagú férfinak.

2007. november 6., kedd

ma ún. tudományos diskurzust figyelhettem meg. egészen elképesztő. egyes egészen elképesztő emberek egészen elképesztő dolgokat mondhatnak és egészen elképesztően sokra vihetik vele. asszem erre lehet mondani, h mindenki megtalálja az ő kis szemétdombját.
mindenesetre azt hiszem, sokkal precízebben be kéne határolnom a kört, mikor fonológusférfiakról nyilatkozom rajongva.

2007. november 5., hétfő

ma elbabráltam a flickr, facebook, last.fm és wiw accountjaimmal. mostmár mindet új formában unhatom tovább.

2007. november 3., szombat

16 évvel ezelőtt egy unokatesvéremmel álltunk a harmincvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltük, h csókszor csók, ez a végzetem, szerelem a négyzeten.
ma álltam a negyvenvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltem a god bless the child-ot.
a koreográfia nem változik.


carmen mcrae - god bless the child

- te anti, látod, h a gyerekeid a céges kocsi motorháztetőjén jáccanak?
- hát, én tettem fel őket.

2007. november 2., péntek

nemrég az egyik órámon el kellett mutogatnom azt, h kicserélem egy kisbaba pelenkáját. elmutogattam, aztán teljesen elérzékenyültem az elmutogatott kisbabámtól. olyan hintőporillatú mutogatás volt.
nem mintha nagy jelentőséget tulajdonítanék ezeknek a dolgoknak, de egészen megindító, h vannak emberek, akik még azután is kedvelnek, h látták a lábujjaimat.