2012. szeptember 29., szombat

- bocs, nem vagyok jól, nagyon szar társaság vagyok ma.
- de ezt nem akkor mondod mikor meghívlak, hanem mikor már megetted a sütit?!

2012. szeptember 26., szerda

szorongatom a naptáramat, nem lehetne esetleg h ahány barát, annyi este?

2012. szeptember 25., kedd

itt az ideje magamnak is bevallanom, h a tavalyi fonológiatáborban csak azért találtam ki h menjünk mindannyian éjszakai fürdőzni a balatonba, mert meg voltam hízva és fényben nem akartam felvenni a bikinimet.

egyáltalán, hogy lehet egy rossz tanárba szerelmesnek lenni?!

2012. szeptember 20., csütörtök

se magyarázni, se érteni, se tompítani.
elmondom vkinek, és onnantól kétszer olyan egyedül maradok vele.

azok a legjobb futások, amelyek végére egyszerre szeretném üzenni az univerzumnak h köszönöm, és h baszd meg.

(meg amikor találkozom mókussal, sünivel, kismacskával, stb.)

2012. szeptember 13., csütörtök

közlekedés
a taxis végigtolat velem az egyirányú utcában a rossz irányból h gyorsabban odaérjünk, és még csak azt se hagyja, h fizessek.
métereket megyek az utcákon csukott szemmel, napszemüvegben nem tűnik fel senkinek.


aimee mann - it's not

2012. szeptember 11., kedd

kezdem ugyanannyira szégyellni magam azok miatt, akikkel elvileg egyetértek, mint azok miatt, akikkel kicsit sem értek egyet.
na mindegy, most visszamegyek szülni, v ki a kossuth térre, v az isten tudja, talán inkább önmegvalósítok, az lesz a legjobb.

2012. szeptember 8., szombat

egész nap fájt a fejem, és mivel átlag ötpercenként fájt néhány másodpercig, aztán pár percre megint abbahagyta, reménykedni kezdtem, h ezek szülési fájások, és a végén megszületik majd vmi kurvajó gondolat a fejemben. aztán elmúlt. csak úgy.

2012. szeptember 6., csütörtök

sütöttem sütit a munkatársaimnak.
- most az szerintetek nagyon gáz, h a szomszéd asztalt meg nem kínálom meg? dehát nincs elég szelet.
- hát figyelj, milyen a szerződésed? véglegesítve vagy?

2012. szeptember 4., kedd

gondoltam ma tartok gyümölcsnapot. barackos csokival kezdődött.

2012. szeptember 2., vasárnap



















"objects are promoted out of the everyday realm of functional utility to a place where they are preserved, kept away from those forces likely to result in their damage [...] and cared for in perpetuity. it is this special treatment that gives them the value that they are ascribed, rather than the value they possess that requires this special treatment"
(carman, john (2010). promotion to heritage: how museum objects are made. in: here)