anyukám átállítja a tévé képarányát, mert pofátlanul vékonyak benne a nők.

az ideális férfi nem virágot hoz a randira, hanem pörköltet.

na figyelj. kis kikötözés, medve jelmezben, és soha nem hagysz el...?!

már tudod, h produktív meeting lesz, mikor egy kolléga forró kávéval önti fel a neszkávéját.

vannak az időszakok, amikor minden nap sütök vmit és takaros háziasszonyos dobozokban csomagolom a fél világnak, meg van pl a mai nap. amikor áthívom az L-t vasárnap délre, és nem készülök el addigra se a takarítással, se a süteménnyel. az ebédet ő hozza.
nem volt jobb ötletem, figyelemelterelésképp bekapcsoltam neki a sportot, és elővettem a hideg sört.

nem akarok én mindennek a középpontjában lenni, jól elvagyok itt a kiborulás szélén.

tegnap az egyik munkahelyemen egy kicsi lépéssel előléptettek,
ma a másikon azt írta nekem vki: you're terrific to work with!
én a gép előtt

átszinkronizáltam a menstruációs naptáramat az új telefonomba. mostmár egyek vagyunk. további termékenysegi információk a beállítások menüben.

és akkor azt mondja nekem, miután már a bizalmamba férkőzött, a szívem közé férkőzött, azt mondja, h neki tetszik a nemzeti színház épülete.

csak azért nem mentem a dunának, mert ma még dolgoznom kell.

ülünk csendben a húsz perce várakozó tömött vonatpótló buszon, minden késik. egyszer csak egy hang megszólal, és azt mondja: orbán viktor.

én hirtelen azt hittem, fel kell állni.

az élet nem csupa vacsora olasz étteremben és utána dugás.

ma megtudtam, h léteznek gonosz katicabogarak
mostmár nem szeretnék felnőtt lenni.

boruljatok rám, angyalföld fényes dzsoggingjai!

Nádas Péter: Nyár

Vastag ködfelhő keresztülszakítása.
A győzelem diadalmas alakzatában szállnak az évfordulós repülőgépek.
A parkban galambok tipegnek.
Már csaknem kitombolta magát a nyár, amikor közlik, hogy többé már nem lesz igazi nyár.
Az időjósok szerint jégkorszak következik.
Az előregyártott elemekből készült házakban nincs kéménylyuk.
Nem tudom, mivégre telnek ezek az órák.
Még a múlt gyümölcsébe sem haraptam, mert féltem a férgektől, s ezért még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy én bizony már láttam férgeket.
Nem.
Férgeket sem láttam.
A homályos üvegek eltakarják az arcom.
Állandóan figyelem.
Ám figyelmem éppen úgy gyümölcstelen, mint az ágyékom.
Van időm.
Elképzelhetem ugyanezt zöldben.
Elképzelhetem, mintha ez a vegetáció, aminek középpontja most én vagyok, elképzelhetem, mintha nem körülöttem forogna.
Egy újszülött sérthető testét képzelhetem a közepébe.
Elképzelem, amint a szélre szorulva figyelem ugyanazt, amit most máshonnan figyelek.
Nem a tárgy, csak a nézőpont változna meg.
De a nézőpont megváltoztatná a tárgyat is. És ez a lény jelentené azt a sérthetetlen folyamatosságot, amiért most a saját múltamba kell visszamennem.
De a múltat is lezártam.
Nem akar jövővé válni a jelen.
De aludni jó.
Jaj, nagyon szeretek aludni.
A fal felé fordulva.
Álmok egy nyári délutánon!
Csorranjon eltátott szájon a nyál!
De nem lehet aludni se mindig.
Az idegpályák egy idő után nem kényszeríthetők alvásra.
Pedig még ez a félálomnak sem nevezhető próbálkozás is jó.Mégsem fordulhatok mindig a magam képeibe.
Végül is abban vagyok kénytelen folytatódni, aminek legszívesebben teljesen hátat fordítanék.
Ezt nevezik az élet gyakorlatának.
Pedig többször elképzeltem már olyan napokat, amikor reggeltől estig és estétől reggelig aludnék.
És az életem így telne el.

---
​​​a kora reggeli fényekben utazunk, csak mi vagyunk az autópályán a ködös mezők közt, meg a bramsz. d-dúr hegedűverseny.



olafur arnalds - haust

amikor negyven perc telefonos problémamegoldás és repülőjegyvásárlás után az amerikai légitársaság barátságos, de tárgyilagos kolléganőjének, aki éppen hajnali műszakban dolgozhat, megköszönöm a segítségét, és azt mondom, h have a nice day, mire belőle másfélszeres hangerővel kiszakad, h AWWWWW, you too!

a hosszan összeszedett, kiszámolt, gondosan megkomponált hivatalos levél végére kötődni kezdek az ismeretlen címzetthez.

most, h egy éven belül a negyedik költözést is sikerült behúzni, a lakcímkártyámat is elvesztettem, már csak a sors iránti tiszteletből is, és persze zavarba hoz a kérdés, h most milyen címre is küldessem vissza a megtalálóval.

- mit képzel?! én egy tisztességes lány vagyok! (tettetem)
- per pillanat. (teszik hozzá a rokonaim.)

azért az nagyon megható, h az embert az egyik legkedvencebb írója ágikámnak hívja.
legalábbis a magamfajtának, akinek tényleg ez a neve.

remélem, az ilyesmi rázós hónapok után az élet egyszercsak bekopog majd egy kuponnal, ami beváltható ránctalanításra meg marcipános csokira.

szombat reggel, munkahelyem.
én: jóreggelt, kinyissunk ma?
kollégák: igen-igen, persze!
biztosító szekrény: még ne... :(

recept: szilva és a fahéj szerelme ebben a sütiben teljesedett ki nálam.
hang bennem: ölj! ölj!

a testépítő ismerőseim ma klasszikus magyar költészetet posztolnak. mit várunk még a világtól? én már mindent megkaptam.

rég volt olyan szoknyám, amit ennyire fel tudott fújni a szél, gondoltam.
rég volt olyan szoknyája, amit ennyire fel tudott fújni a szél, gondolta az v. kerület.

már azt hittem, vki tényleg tapsol a fekvőtámaszai között, de szerencsére nem: ezek csak vki más haláltusájának a hangjai.

két lyukat fúrtam az új övembe: 1. megérkezem a lagziba, 2. jóllakok a lagzin.

álmomban a föld kicsi volt, én pedig nagy, és egy tenyeremmel mertem ki a boszporuszból a vizet, majd visszacsorgattam, és hullámoztattam, mint a fürdőkádban.
felébredek. esik az eső, a cinkék a fán ugrálnak, összegömbölyödöm kicsire.

- másodszor pedig az a. miatt akartam öngyilkos lenni. akkor azt csináltam, h hazamentem, vettem egy üveg vodkát, és megittam.
- én így szoktam mulatni.

a nyári éjjelek pont arra jók, h a helyi téma apróhirdetéseit olvassa fel az ember úgy, mintha erotikus hirdetések lennének.

amikor a pótkulcsban, már éjfél után, a miklós, aki sztrítvarior és tudományos tanácsadó, megy a pulthoz és kérdezi, kérek-e vmit, és én azt válaszolom, h HUSIT, mire végtelen kedvességgel és együttérzéssel magyarázni kezdi, h husi már nem lesz, vmi mást kérek-e, és akkor én azt felelem, h HUSIT.

anyukám felszállt egy vonatra. öt perc múlva: van wifi! \o/

futok a dunaparton a parlament alatt es szól a gengszter hip-hop. hibátlan.

kellemes vasárnap esti fröccsözés a konyhában, mikor egyszercsak elősétál a szobából egy fekete-fehér foltos kismacska. namármost.
nekem még mindig nincsen macskám.

lerázós-szex

összeölelkeztünk és biztosítottam, h amit emberileg és pedagógiailag meg lehetett tenni értem, azt ő megtette. azt kérte, ezt a temetésén is mondjam el, majd gyújtsak rá egy cigire.

h bármit megtehetek. hónapok óta figyelem, h most élek. most nem csak a túlélésről szól.
viszki, étcsoki, futások a dunaparton.


laura marling - blackberry stone

kő-papír-ollózott egy leszbikus lánnyal, és mindketten ollót mutattak.

a fonológiatáborban főzés közben kiszaladtam a konyhából kérdezni vmit, kezemben egy szál virslivel. még meg se szólaltam, a fonológusok már azt kérdezték: elromlott?

nem szabályos szépség
sok a mosatlan, és a lelkiismeretem sem tiszta.

alszom én, és a diszkógömb is aludni megy.

a koncert végén leereszkedett egy hatalmas, csodálatos diszkógömb a hangversenyterem mennyezetéről a közel tökéletes napom zárásaképp, és akkor arra gondoltam, h mégiscsak szeret engem az isten, mindannak ellenére, amivel a tökéletes napomat töltöttem.

a nagykövet úr megdicsérte a beszédet tartó kolléganőjét, h egy vendég sem távozott a sajtótájékoztató alatt. valóban, alvás közben én sem próbáltam meg kimenni a teremből.

​Rapai Ágnes: Rossz lemez

már annyit vártam nem tudom
a postaládát mért lesem
és szívdobogva mért nyitom
már annyit vártam nem tudom

amit szeretnék nem lehet
jöhet levél vagy nem jöhet
már annyit vártam nem tudom
amit szeretnék nem lehet

a postaládát mért lesem
már annyit vártam nem tudom
mert itt ragadtam féluton
jaj visszajönnöd nem lehet

te úgyse jössz én nem megyek
hát szívdobogva mért nyitom
már annyit vártam nem tudom
már annyit vártam nem tudom

egyetlen nagy hibát követett el szakcsi lakatos béla: amikor azt mondta zsédának, h nem baj, ha mellémennek a hangok.

azt mondja, onnan tudni, h össze fogok zuhanni, ahogy előreejtem a vállaimat beszélgetés közben. ülünk a kávé fölött.
ma is feljött a nap.

legyek ma boldog? v mit javasolsz?

az első kezembe adott gintonic után világossá vált (és a sokadik után se sötétedett el) minden.

és akkor felvettem a legórobotunikornisgrumpycat-es pólómat és lefeküdtem ebéd után aludni. azt mondtad, h ez az élet.

felszálltam a lelkiismeret kettes villamosára. rengeteg a látnivaló, és a vágóhídon kötsz ki.

- de miért van minden kórusban egy kopasz pasi?
- a kedvemért.

- mint a ligeti darabban, ahol száz metronómot felhúznak és állítanak a színpadra, és menet közben időnként mintha szinkronizálódnának...
- mint a menstruáló nők?
- te megpróbálnál száz menstruáló nőt felhúzni és színpadra állítani?

a logika nem reggeli tornagyakorlat.

mikor egyedül maradok, felveszem a latexet és a lelkiismeretemmel foglalkozom

- sajnálom, h eddig más fiúkra vesztegettem az időmet és nem dr. máriásra!
- ahhoz, h dr. máriást felfedezd, nem volt elvesztegetett idő a többi fiú!

egyszer majd úgy levetkőzöm a szorongásaimat, h nem fogom tudni visszahúzni a cipzárt.

nem jutok ezen túl. a tizenéveimet végigéltem úgy, h nem kentem szalámit ebbe a tapétába. és akkor most hazajövök 4 napra...

nem szeretném elmesélni, de összekentem paprikás szalámival a falat.

utolsó csókok, állítólag.
minden mozdulatom befejezetlen.

"i want romance. i want music. i want love and beauty."

senki más nincs a medencében, süt a nap, látszik az ég, csak a saját csöndemet hallom. kiúszom magamból a szomorúságot.
a női öltözőben az olyan embereket szidják, mint amilyen én is vagyok.

tori amos - hey jupiter (the dakota version)

kacsint a hentes is, ma reggel igazán húsformában vagyok!

kérdésén, miszerint ugye eszel azért?, teli szájjal nevetek.

az nem igazi hallgatás, h közben mindent levélkészre fogalmazok magamban.

nincs mit tenni, ha az ember komfortzónája egy labirintus.

én: mert h most megbotlottam...
pszichológusom: [néz]
én: szóval h köveket szórtam le magam elé aztán megbotlottam bennük...

- ne lépj le az útra! ...ne haragudj, hozzászoktam, h akivel megyek, az mindig hároméves gyerek,
- v részeg nő.
- pontosan.

flörtben van síszünet?

skála
álom 1 2 3 4 5 6 7 8 9 valóság

értetlenül kérdezem a gazdasági irodában, h miért van a jelenléti íven az egyik naphoz piros mosolygós szmájli rajzolva. tájékoztatnak, h amit én piros mosolygós szmájlinak nézek, az Ü, mint ünnep.
egy kis napsugár vagyok.

a kapcsolatunk igazán romantikus.
egyáltalán nem 1 2 3 4 5 6 7 8 9 rendkívüli módon

​születésnapom van és tavasz van, tegnap láttam philip glasst élőben, mindennek örülök, pedig sírni is lenne min. a litván kolléganő azt mondta, csak miattam volt érdemes elutazni németországba. három napja még álltam és a berliner dom kupolájából london grammart hallgatva néztem a várost a napsütésben. kopasz amerikaifocista barátommal megyek art moziba. sokszor éjszakánként is dolgozom.

nem is tudom, honnan nézve csal a látszat. sehonnan.
van múltam, és érdekel, h mit lehet kezdeni vele.

eladólány a pékségben: köszönöm szépen!
én: én is köszönöm szépen.
eladólány: ÉN köszönöm!

...a világ valóban egy világosabb, melegebb, barátságosabb hellyé vált! CSAKAZÉRTIS.

képeslap
ó, édeseim, ó, sósaim, ó, drága német péksütemények!
végülis lehet élni egy kis hassal, nem?

milyen gyönyörűen süt ma a nap! bárcsak jó ember lennék!

határozottan, minimális teátralitással összepakolom a bőröndöm, majd az állomáson magától értetődően engedem el egyik vonatot a másik után. egy pillanatig se gondoljuk komolyan, h tényleg fel is szállok az elsőre.

farsangi szezon. éjfél után állok egy kocsmában, és (sajnos nem kizárt, h az én bátorításomra) két fiú barátom böködi a combom mutatóujjal és biztosít elismeréséről, h milyen kemények az izmaim.
i am so gonna marry the night.

az új főnököm azt mondta, ne dolgozzak a hétvégén. összevesztünk, h még hétvégén is meg akarja mondani, h mit csináljak?!

- na figyelj csak...
- tényleg?
- nem.

budapest 2014: a pharmacy felirat alatt pizzaszeletet adnak.

és akkor egyszer csak feltűnt, h mérhetetlenül szomorú vagyok.

ott dőlt el az esti programom, mikor vettem egy csomag fokhagymás kétszersültet és felhoztam az irodába.

reggel, mikor felkelek, még van egy kis porcukor a dekoltázsomon. ma egész nap nem volt kedvem beszélni.
szeretném, ha én se tudnám, mi hiányzik.

a lányok félismeretlenül is nagyon kedvesek az aerobik-teremben, a múltkor az egyikük pl. kis híján catfight-ba keveredett egy új lánnyal azért, mert foglalni akarta nekem a szokásos helyemet, mondván ez a szépcipős lányé.
a hangulat családias, a női öltöző ajtaja többnyire nyitva áll.
mostmár csak annyival szeretnék jobban beilleszkedni, h nekem is legyen vétójogom, ha az óra utolsó tíz percére diszkósított mulatóst akarnak betenni.

egyszer azt mondta a tanítványom, aki akkor volt kilenc éves, h ma rossz napja volt, ezért az órámon ceruzával fog írni és csúnyán.
odavoltam. művészet.

én csakis elismerésnek tudom venni, h a fiú kollégám akivel késő estig együtt dolgoztunk, utána éjjel otthon rólam beszélt álmában.
még akkor is, ha azt motyogta: ne csináld ezt, ágnes!

kedves erkölcs! azt hiszem, az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk többet!--
ja nem! pont fordítva.

vasárnap. a katával megtartjuk a szarkasztikus reggelik újlipótvárosban sorozat újabb epizódját, majd edzés előtt kicsit még visszamászok az ágyamba, mert odasüt a nap.

Igen, fogalmazhatnék úgy, hogy
beszélgetésünk betölthetetlen űrt
hagyott maga után. Azóta minden
nap ezt az űrt is magába foglalja.

A megfogalmazás kényszerét,
hogy mi az, ami azóta minden
napban velem van. Mióta nem
találkozunk, beszélgetésünk

helyét betölti az emlékezetem.
Azóta nincs egyetlen nap sem,
amely ne foglalna magába valamit,
és viszont. Mostanában már

hallgatásomat is értelmezem.
És úgy érzem, vannak napok,
amelyek szélesednek. Növekvő
mélység minden pillanat, amely

magába rejti őket. Minden
valami másban foglal helyet,
amely birtokolja őt. Az egyik szó
a másikat. A szót magát pedig

egy fogalom. Amit űrnek neveztem,
az is valaminek a része. Talán
beszélgetésünkké, amely azóta is
folyik valamiképpen. Azt hiszem.

(Borbély Szilárd)

ez a szabály! mi az, h nem érdekel a szabály?! kiáltja az új főnököm, majd elgondolkodunk, mit gondolhatnak rólunk a szomszéd irodában. ne haragudj!, kiáltom én erre színpadiasan. fájdalmasabban! fájdalmasabban mondd, súgja.

pontosan száznaponta sírok, de olyankor legalább egy egész szimfonikus zenekar játszik alá dvořákot.

minden hétköznapra egy mese.

azt hazudta, h sok szerencsét.

nem tudom, meddig túlóvatosság tőlem h megállok, és mikortól óvatlanság h továbbmegyek.
egy nap úgy döntöttünk, a rózsás ágynemű és én, h soha többé nem hagyjuk el egymást.

ó, az esték, amikor a szokásos nyelvészekkel kocsmázás helyett betegen ülök itthon és céges emaileket válaszolok meg az ágyból, miközben a másik munkahelyemről nézek online közvetítést!

amúgy nem volt olyan jó a céges buli, ezek a feleségek olyan zavaróak.

​mint samantha ewing, sminkben fekszem le és rosszakat álmodom.

egyszer majd találkozni a férfival, aki az én magasságomhoz csináltatja a konyhapultot.

a klub rádióra aludtam el a kocsiban, és hamar kiderült, miért volt meghökkentő élmény az ébredés: mire felébredtem már a kossuth szólt. én tökéletesen értem, miért őrülnek bele emberek a klub rádió hallgatásába, de közben a kossuthon meg úgy tűnik, már eleve olyanok beszélnek, akik menthetetlen delúzióban vannak. az autópályán közben leszállt a köd.

- te olyan jól érvelsz!
- neked meg jól áll a zöld!

a nap, amikor a pszichológusom nosztalgikusan elmerengve emlegeti az időket, amikor még volt egy kis eszem.

kilenc éve írom folyamatosan ezt a blogot. kilenc. éve.
becsléseim szerint körülbelül kilencszázkilencvenkilenc kedves embert, pozitív dolgot, vicces levelet, stb-t köszönhetek neki. köszönöm.

- te szerelmes vagy?
- félig.
- de hogy lehet félig szerelmesnek lenni?
- hát úgy, h messze lakik!

azt szeretem ebben a városban, h tizenéves lányok péntek délután a kálvin téren a hit the road jack-et éneklik üvöltve.
egyre többet van világos.
nyolcvannégy napja nem sírtam.

tudom, mit hol találok a fiókban, de meg kéne kérdeznem, kivehetem-e?
újra ismeretlen otthonom.
nem jövök vissza és csukott szemmel állok a liftben.

én esküszöm, nem váltottam a könyves szakmáról másra, mégis egy szakmai program lesz, amikorra ki kell tűznöm magamnak, h tökéletes bikiniformába lendülök.

hónap vége: gitárhúrokat vegyek v pálinkát?

olyan szép vállak, legszívesebben sírnék rajtuk a megkönnyebbüléstől, h mégis elronthatjuk az életünket!

tori amos - playboy mommy

Pablo Neruda: Bocsánat

Bocsánat, hogy a szememen át nem jutott
be több világosság, mint csak a tengeri tajték,
bocsánat, hogy tágas tereim
oltalom nélkül terjeszkednek,
és végül semerre:
monoton az én énekem,
szavam komor hangú madár,
kő és tenger faunája, egy téli bolygó
vígasztalansága, megvesztegethetetlen.
Bocsánat ezért a folytonos vízért,
szikláért, tajtékért, az árapály
tébolyáért: ilyen az én magányom:
vad sózuhatag titkos lényem
falai ellen, és olyannyira,
hogy része vagyok immár én magam is
a télnek,
a hullámokban harangról harangra
egyre csak ismétlődő tágasságnak
meg egy hajsátor-súlyos csöndnek,
algák csöndjének, mélybe merült dalnak.

Fordította András László

mások azt a joghurtot veszik meg, amelyet vékony nők esznek a reklámban, én azt a kolbászt, amelyből a hentes is épp falatozik.

az egyik it-s kolléga meghozta az új főnököm laptopját, és távollétében rögtön be is állítottunk neki egy david hasselhoff képet háttérnek.
az új főnököm nagyot csalódott bennem. h választhattam volna tengerparton futósat is.

egy nyugodt, mértéktartó, felnőtt ember vagyok. az összes szopós poént ami eszembe jut, lenyelem.

az érzésekkel meg úgy, mintha egy kis retikülbe próbálnád beletömködni mindenféle cuccodat, ami pedig nyilvánvalóan nem fog beleférni.

azt hiszem az éjjel elfogadtam ezer forintot vkitől aki rosszat írt a munkahelyemről.

all further interpretations are invalid.

- elkísérlek az anonim alkoholistákhoz.
- de én nem akarok az anonim alkoholisták közé menni! én neves alkoholisták közé szeretnék menni!

úgy érzem, h minden szervemet külön-külön le kell foglalni.

a másik munkahelyemről pedig, ahová már több, mint két éve járok mikor lemegy a nap, most csak annyit, h tegnap az fogadott, h vki szívecskét rajzolt a nevem mellé a névsorban. persze rögtön tudtam, h melyik kolléganő volt, de mindenkinek elújságoltam, h nem tudom, ki volt, mert annyian lehettek.

jaj annak a férfinak akire a női öltözőben panaszkodnak!

olyan az első számú munkahelyem, a vidámpark, h nem lehet csak úgy bőgve végigszaladni egy folyosón (még ha szeretnél is), mert akkor másnap házi készítésű marcipános keksz vár majd az asztalodon kedves sorokkal; és nem lehet csendben, elvonulva kihagyni az ebédeket, mert akkor megjelenik vmelyik kollégád az irodádban és eléd tesz egy bedobozolt somlóit az étteremből; meg nem lehet szorongani az igazgatói irodába behívatástól, mert azért hív be, h talált egy blúzt ami pont jó lehet rád. közvetlen főnököm meg épp kettő van, felváltva vesszük egymásnak a túrórudikat.

felszaladok a színpadra, és megkérdezem, kivasalhatom-e a frakkját.

- ez a szabó doktornő ajtaja? mondják már meg, vak vagyok!
- igen, ez az. de szabó doktornő ma nem rendel.
- mi? jöjjön már közelebb, nem hallom, hát meg van repedve a dobhártyám!

kicsit nehéz elhinni h nem gálvölgyi jános forgat épp az sztk-ban.

érdemes rugalmasan kezelni a "helytelen" fogalmát.

fellőnek az űrbe, és leteszed a robotporszívódat a holdon.

de mit mond az egyszeri bloggerlány, amikor darvasi lászló és kemény istván néznek rá, és azt kérdezik, h és te írsz vmit?

a szívembe írtalak! comic sans-szal.

mondd meg neki, biztatott kori a pultnál. "nem vagyok már iskoláslány, h naranccsal igyam a rumot!"

január elseje úgy kezdődött, h éjjel fél3ig dolgoztam, utána fél5ig kocsmában kiabáltam örömömben, fél10kor felkeltem h szkájpoljak a tivadarral aki az újzélandi éjszakából jelentkezett be, és 1re már kész voltam az ebéddel.
tulajdonképpen kicsit félek.