2013. szeptember 29., vasárnap

"a barátaim kérték h ezek a dalok szóljanak a temetésükön" playlist

2013. szeptember 26., csütörtök

hajnal kettő. a taxis még emlékszik, h pont 48 órája egy hangos jóreggelt!-tel szálltam be mellé.
egyenesen rokonlelkek vagyunk, nem sokan ismerik fel egyetlen ütemből, h charlie szól, mondja. "grogot ivott velünk a folyton fázó hindu szakács", kurvajó szöveg, nem?

2013. szeptember 25., szerda

jóelőre eldöntöttem, h csak gazemberként fogom emlegetni, de aztán kiderült, h van egy kislány, aki azt hiszi, h ő az a bácsi aki minden este felkapcsolja a palota díszkivilágítását, csak neki.
reggel a portán visszaadják a letett könyvemet, h ne haragudjak már, de itt áll vagy két hónapja és nem jött érte akinek otthagytam. visszaveszem, megköszönöm. nem jött érte, mert meghalt.

2013. szeptember 23., hétfő

​de tudod, h nem szeretem, mikor azt játszod, h te vagy a fidesz, én meg a jobbik!

2013. szeptember 21., szombat

gabi néni a kocsmában aranyomnak nevezi a punkokat kiszolgálás közben, és puszival meg nagy öleléssel búcsúzik tőlük. au revoir, mondják a punkok búcsúzáskor, mert akkor már franciául beszélnek.

2013. szeptember 20., péntek

azt mondják róla, nagyon babonás, ezért nem hisz a kártyavetésben.

2013. szeptember 19., csütörtök

refrén: bár tudnám, mi az istent kell csinálni. így az életben, egyáltalán.
megfogjam vmidet? ...úgy értem, vmit, amit viszel.

2013. szeptember 18., szerda

ő egy, kezdte, és beleszívott a cigarettájába, nagyon alanyi költő volt.

2013. szeptember 17., kedd

mostmár tényleg én lettem az a lány, aki elsírja magát attól, h a koncert végén megtapsolják a zenészeket.
amúgy itt van erről egy nagyon érdekes cikk. mármint nem a sírásról, a tapsolásról.
van, h annyira bánt vmi, h még magamnak sincs kedvem leírni és gondolkodni róla. mi jöhet még? elmegyek a pszichológusomhoz és közlöm vele h nem szeretnék róla beszélni?!

2013. szeptember 16., hétfő

beszökött a gangról egy jóltartott vörös macska a lakásba. de olyan jóltartott, h recsegett a talpa alatt a parketta.

2013. szeptember 15., vasárnap

rengeteg történet amelyek mind ugyanolyanok és mégis mind ugyanannyira külön fájdalmasak h nem sorakoztathatók fel rendben, tömegesen.
az álmaim és a nappalaim.

2013. szeptember 12., csütörtök

- várj, nem tudod a számát?
- a cellaszámát tudom.

2013. szeptember 11., szerda

olyan emberek barátságát keresem, akik értik, milyen az, mikor reggel a metrón evés közben kiesik a péksüteményből és a metrókocsi közepére bukfencezik egy fél virsli.

2013. szeptember 1., vasárnap

ez az én életem, mégis bármi elől hátra tudok lépni egy lépést és csendben nézni. hagyni és nem lenni benne.
egy hatalmas gombóc van a torkomban. tele vagyunk olyan mondatokkal, amelyekhez nem lehet hozzákezdeni.