ha rajtam múlna, bevezetnék a jobbkézszabályt a járdán is.

tegnap este énekeltem és sírtak rajta.

állítólag nem azért, mert olyan szar volt. és nem is azért, mert lecsaltam egy magas hangot.

„(...)
mert másnap reggel, míg a többiek
elégedett mosollyal mennek vízért,
s még a takács is nyújtózkodva húzza
szorosra szíját (bár nem tudja, mért) –
addig nekem egy elhagyott berekben
gyakorlatozni kell, hogy újra menjen,
hogy menjen ez a rohadt repülés.”
(Nádasdy Ádám – Esküvő (r.))

túl sok verset olvastam az este és várnom kellett, hogy kimenjen belőlem az érzelmi töltet. egészen fél4ig kellett várnom.