para: péntek este a munkahelyeden azt hinni, hogy vasárnap van.

szombat este szünetet tartunk és vacsorázunk a kollégáimmal munka közben, és mindenki morcoskodása és zsörtölődése közben rádöbbenek, h ezek tök olyanok, mint a családi veszekedések.
aztán amikor eszembe jut, hogy januárban a teljes állásom mellett még kilencven órát töltöttem a másodállásomban, akkor rádöbbenek, hogy a kollégáim közt folyó morcoskodások tényleg az én családi veszekedéseim.

tegnap az egyik munkahelyemen egy kicsi lépéssel előléptettek,
ma a másikon azt írta nekem vki: you're terrific to work with!
én a gép előtt

én csakis elismerésnek tudom venni, h a fiú kollégám akivel késő estig együtt dolgoztunk, utána éjjel otthon rólam beszélt álmában.
még akkor is, ha azt motyogta: ne csináld ezt, ágnes!

a másik munkahelyemről pedig, ahová már több, mint két éve járok mikor lemegy a nap, most csak annyit, h tegnap az fogadott, h vki szívecskét rajzolt a nevem mellé a névsorban. persze rögtön tudtam, h melyik kolléganő volt, de mindenkinek elújságoltam, h nem tudom, ki volt, mert annyian lehettek.