2007. május 19., szombat

egész héten azt gondoltam, h boldogságom beteljesülése az lesz, mikor leadom a házidogám és megírom a zh-imat veszek végre közönségespiros körömlakkot és kurvásra festem a körmeimet. de most, mikor sort keríthetnék rá, már más a szívem vágya, és különben sem biztos, h kibírnám én most a pszichés hatásokat, amiket a körmök kifestése okoz. a kata ugyanebben kereste a boldogságot, és ma arról számolt be, h időnként hirtelen, nagy hullámokban elkezdi gyűlölni a körömlakkját. hát kell ez nekem. nekem, aki egy napszemüvegtől is pszichotikus leszek. vagy ha a szemembe lóg a frufrum. nem kell ez nekem.
szóval terápiásan ma azt jáccottuk a katával, h egy mediterrán, tengerparti város boldog és kiegyensúlyozott lakói vagyunk.
az aranycipők a mediterrán városban