elérkezett ismét az öröm fázisa, egy hete nem tanulok, nem járok egyetemre, csak gyűjtöm egész félévi munkámra a (nagyrészt pozitív) visszajelzéseket, várom az elektronikus jegyrögzítést, az indexemmel billegek ide-oda, ebédelek, teázok, forrócsokizok, sorozatokat nézek, még alszom is.
én természetesen nem örülök. a héten voltam őszintétlen, gonosz, és sikerült egy rendkívül jólfejlett érdektelenséget kifejlesztenem magamban minden és mindenki iránt. olyan vagyok, mint a 70es évek nemzedéki közérzetfilmjei, ezt a yes/no állapította meg, akinek forraltborozás közben próbáltam szavakba foglalni a szavakbafoglalhatatlant, mondta is, h még soha nem hallotta ennyiszer az őszintétlen szót egy nap alatt. még alkoholt is ittam.
kit érdekel a karácsony kit dob fel az ünneplés kit érdekelnek az ajándékok kit érdekelnek az emberek kit érdekel a sütés kit érdekel a nyelvészet kit érdekel a blogo
