2009. január 6., kedd

életem bármelyik szakaszát éltem, eddig teljesen biztos voltam benne, h akárkivel párbaállítva, én leszek kettőnk közül az egzisztenciálisan bizonytalanabb meg a szuicidabb, de akkor ma együtt ebédeltem a marcival, akinek tíz napon belül be kéne fejeznie a szakdolgozatát.
megpróbáltam rajta az általam hatásosnak talált módszerekkel segíteni. édesség és sport. az lett a vége, h az elte e épületének a negyedik emeletén, a lépcsősor tetején próbáltuk felköhögni a csokit a légutainkból.