öregszem; kezdem komfortosnak találni a gondolatot, hogy a vendégeim az utolsó busszal hazamennek. aztán jöttek a nyelvészek – tizenheten! – ÉS NEM MENTEK!
helyette kiabáltak a nappalimban a konjunktívuszról!

miracles happen outside your comfort zone. 
édeseim.

szentimentális középkorú nő lettem. sírok temetéseken, oké, esküvőkön, oké, szirénázó mentőn, oké, de gyereknapon kiderült, hogy még a tűzoltó-riasztásokon is. az igazin, oké. a próbariasztáson.
oké.

nem szeretem a palackozott vizeket. egy csőtörés miatt azonban a nyakamon maradt rengeteg liter, és az autóban mindig tartok a biztonság kedvéért.
a szüleim meredten nézték, ahogy öntöm, öntöm, és a kislányuk, én, buda pislákoló csillaga, ásványvízzel mosom le a szélvédőt.

gyereknap. a gyerekem a lakás egyik felét fagyizónak, a másikat bunkinak alakítja át. én még nem keltem fel. azt mondja, az ágyam az ő bunkijához tartozó kert, én pedig nem vagyok benne más, mint a feldőlt kertitörpe.