2008. május 6., kedd

leszoktam a kávéról, majdnem minden nap sportolok, és unalmas lettem, biztosan közelítek a nirvánához, de kis visszalépések mindig akadnak. ma például, bár spontán belső indíttatásból, de belátom, enyhén teátrálisan kijelentettem, h egy csőd az életem, és le kell feküdnöm a földre, és így is tettem. csak ahogy ez nálunk szokás.
a másik szokás nálunk, mióta lili megelégelte, h én minden kérdésre a google-ben keresem a választ, h ő pedig a bibliát üti fel ezen alkalmakkor, hátha egy ilyen autoritás segítségével meg tud rengetni hitemben. számoljuk, h az összecsapásokkor ki kapja a győztes pontot, a google toronymagasan vezet, de senkit nem szeretnék megbántani, ez valószínűleg a kérdések természetével is összefügg (időjárásjelentésben pl. különösen gyengén teljesít a biblia).

tehát feküdtem a szoba közepén, házidolgozataim elkészítésének lehetetlenségén lamentálva, mire lili felajánlotta, h felüti a bibiliát, hátha ott lesz benne a válasz. na most: az eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez? rész, ahol kinyílt, azt hiszem, nem is szólhatott másnak, csak nekem; olyannyira megérintett, h a google-ön már nem is próbáltam az én módszeremmel kutakodni.
(bár kissé méltatlan utóhangja a történetnek, h miután lili becsukta a bibliát, nem találtuk meg újra azt a részt, és a google-ben kellett rákeresnem, h idézni tudjam.)