néztem magam a plexilapon tükröződni, és arra gondoltam, lehet, hogy így fogok megöregedni, hogy vöröses hajamba napszemüveget tűzve, rossz buszokra szállok.

belégzésenként újrakezdem. a tavasz minden illatához hozzá tudok rendelni egy üres rekeszt magamban, ahol ki kell töltenie a teret. hiányokkal tanulok együtt élni. például úgy is, hogy a füvet simogatom. süt a nap, hason fekszem és átölelem a földet, hello, minden nap ugyanazt álmodom.

szerintem meg nagyon is jó, hogy végre kiengeded magadból az érzéseidet. mert akik magukba fojtják, azok rákosak lesznek. vagy költők.

a szelektíves fiúk szeretnek engem. olyan néha reggel, mintha kukásautót sétáltatnék, jön mellettem lépésben és töfög.

- persze, ha koncertre mész, még előtte rá kell hangolódni...
- rekviem lesz.
- ja, neked arra nem kell.

huligánok, morgott suematra a 61es villamosról leszállva, amelyen egy tucat fiatal üvöltötte magnóval együtt, hogy kölyköd voltam, bár két perccel előtte a tiltott szerelem című slágernél még mi is csatlakoztunk hozzájuk, és nem én énekeltem végig az összes versszakot hangosan.

a pocsolyákat, meg a járdán elszórt nyers spagettitésztát kell kerülgetni, sárga virágpor van a cipőm orrán. a szélsőségeimből adnék bárkinek. a bensőségeimet adom bárkinek.

aimee mann - save me

narancssárga fürdővízben olvastam csehovot--
másoknak is akarok egy kis rosszat, az baj?

ma a pszichológusom hívott fel engem, hogy menjek hozzá.
nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az életem immár végképp tragédiává avanzsált.

a magnolia egy sérült, gonosz, nyomorult emberekről szóló film, akik bántanak, boldogtalanná és még nyomorultabbá tesznek más sérült, gonosz, nyomorult embereket, akik ugyanezt tették/teszik más, sérült, gonosz, nyomorult emberekkel, és végül mindannyian elénekelnek közösen egy dalt, majd megpróbálják megölni magukat, vagy meghalnak rákban, kivéve azt a párat, aki megmarad, hogy a jövőben még több embert tehessen sérültté, gonosszá és nyomorulttá. közben varangyok esnek az égből.

a rettenetre ébredek minden hajnal háromkor. hogy nem tudom, miből építhetném fel magam, és hogy nem lehet visszaaludni. hogy még meg akartam mutatni a bikini és a nap nyomát a bőrömön. például.
andrew bird - a nervous tic motion of the head to the left

leveszem a ruhákat, lemosom a szemfestéket, és visszanövesztem a szőrt.
suzanne vega - language

Weeks in the hospital, without perfume, or candy,   
and I still have no friends. Yesterday, a man
came over to me and screamed about the accident,  
the blood! I shrank, smaller, into my sweater
and imagined I was somewhere else. The women in the   
restaurant smile when I take their pictures
with a pink Instamatic and offer them   
spoonfuls of chocolate, my number. I am staring
at the telephone now, willing it to ring, cradling it in my   
arms and my stomach is turning. I beat myself
with my fists, my loneliness is relentless. I see its constancy   
in the spreading bruises, the green and yellow echoes.
I am the quietest object here, I could rest here always, never moving.

(lynn crosbie - skirt, my pretty name (r.))

tegnap megsimogatták a bokámat az írók boltjában.