a virágok szeretnek a gazdájukkal lenni, nem? aggódott a márti. másrészt ennyit költözni nem szeretnek, amennyit én. de most adjam oda az anyukámnak? nem tudom, beszélne-e hozzájuk annyit mint én. így átvittük őket az új albérletbe. a csoppy beleszuszogott a kaputelefonba, mikor vittük fel őket, meg a dinamikus szemantika könyveket, meg a lajkó félix cd-ket. aztán ültünk, és a marci philip glasst
zongorázott, a csoppy meg rubik-kockát tekergetett. ettünk is, meg ittunk, olyan tökéletes volt kicsit.
