egy öttagú hangoskodó fiúbanda mellé ültem le a metrón, ott nem ült senki. megállókon át arról beszéltek és poénkodtak, hogy én annak a fiúnak a kurvája vagyok, aki mellé leültem, és hogy én úgyse hallom, amit mondanak, mert zenét hallgatok és nézek magam elé. aztán a deáknál készültek leszállni, és sorban haladtak el előttem, és akkor a sor végén a stricim még kedvesen rám mosolygott és megsimogatta a fejemet.
