olyan árnyalatokban élek, mint egy mellémhúzott szék, pár rámmerengett perc, néhány direkt elszalasztott metró; nem lehet tudni, hogy mikortól sok, meddig semmiség, hány centi, hány perc, hány vonat. valami helyett, túlfűtötten, meg se történnek.

a bárdos deák ági azt mondta a koncert elején, hogy a gödör a földanya g-pontja. az est hátralévő részében nem igazán tudtam, mihez tartsam magam.

érzem, hogy teljes, nemes lelkemmel vagyok valamiért, de még nem teljesen tiszta, hogy miért is.
álmomban egy rajzon kiszínezem jézus krisztus ruháját kék filctollal, és ajándékba adom.

rohadt élet! rohadt élet prada cipőben!

akkor döbbentem rá, hogy valami baj lehet az életemmel, mikor rájöttem, hogy tulajdonképpen azt a négy napot nagyon szívesen, és ugyanolyan boldogan eltölteném abban a mediterránosan keletnémet szállodai szobában is.

a könyvfesztivál nyitófogadásán könyököm egy nagy magyar költő oldalában, a villámmal vmelyik külföldi díszvendéget bökdösöm, és közben mátyás, aki tehetséges fiatal író, egy spanyol könyvkiadó vezetőjének magyaráz lelkesen a blogomról, miszerint az olyan, mint garfield és egy bekokainozott bridget jones keveredése.
ebben a képben nyilván minden teljesen a helyén van.

álmomban, ha megold valaki egy matematikai problémát, én a mellkasára hajtom a fejem, miközben magyarázza. én így üdvözlöm a tudományt.
muszáj kimondanom, hogy tavasz van; végigugrándozom a lelkem, szívem egyik piacképtelen csücskétől a másikig.

úgy jöttem el, hogy nem hiányzom senkinek, úgy megyek vissza, hogy nem hiányzik senki.

legyél a nemtudommicsodám!

eltévedt, zaklatott nők tavasza

"38 éve magányos vagyok és úgy érzem, kijár nekem a boldogság és ebben senki nem akadályozhat meg. nincs időm kitérőkre. ha így rendben, szólj." (izabella mihálynak, az én emailcímemre)

"szexelni majd akkor fogsz velem, ha szőke és hosszú combú leszek, és nem lesz három gyerekem!!!" (ismeretlen nő ismeretlen férfinak, az én telefonszámomra)

"csókolom, azt szeretném kérdezni, hogy a kovács péter itt lakik-e? mert ő nekem lelkitársam és állandóan zaklat!" (kislány a környék összes kaputelefonjába)

szerintem egy csomó dolog úgy van rendben, hogy nincsen jól.

azt hiszem, a közszférában felelős embernek lenni azt jelenti egyrészt, hogy sokkal kilátástalanabb helyzetekben találod magad, másrészt, hogy ezek ellenére se rendelheted be a felest a meeting felénél.