képzeld, nálunk tele van a fal rembrandt-tal. nem fogok, nem is tudok magyarázkodni. már csak a rázkódtató röhögéstől se.
a kocsiban a bartók rádióból zongora szól, előttünk egy hófehér cabrio bénázik.
pasim: ez scarlatti?
én: teljesen mindegy, ha nem tudják vezetni.
