akkor is itt ültem, télen, miután az orvos elmondta nekünk, hogy a férjem bármikor meghalhat. akkor hagytam utoljára egyedül. el akart menni a karácsonyi ebédre a kollégáival, én pedig intéztem amit lehetett, mert volt még intéznivaló, hátha nem hal meg bármikor, csak kicsit később. vártam egy kapucsínó fölött ülve, miközben az emberek a karácsonyi bevásárlást intézték. az én listámon addigra már csak gyógyszerek szerepeltek. kiszálltunk a forgatagból. kiszakadtunk a rendes életből.
ülök egy kávé fölött - ahogy ő is annyira szerette - és nézem az embereket, az életet. nekem jó itt kint. nem is tudom, vissza lehet-e menni teljesen.
