brno felé a vonatúton danitól vettünk csehszlovák nyelvleckét, amelynek segtségével már folyamatosan el tudom mondani csehszlovákul azt, hogy
[dobpergés] jónapot kívánok, nyelvész vagyok, nem értem!,valamint a fiúk megtanulták azt is, hogy
2 sört kérek, és valami lónyálat a hölgynek - nagyvonalúan beleszőve engem is, aki az egyetlen absztinens vagyok
a társaságban az egész táborban (az egész világon?).
