randa állat a muréna, de dév, a búvár, ad neki enni halat, és gyönyörködik benne, ahogy csócsálja.
a szőnyegcápa még a murénánál is randább állat, de dév elkapja a farkánál(?) és szeretettel simogatja. azt mondja, barátságos. a rája nemhogy randa, de mindkettőnél veszélyesebb is, de dév pancsol vele a sekély vízben, csóválja a mérgező farkát (a rája) miközben barátságosan paskolják és simogatják (a dév). dév, a búvár, 50es, deres halántékú, napbarnított, kisportolt testét számtalan búváröltözékben és anélkül láthatjuk a 30 perc alatt, amint végigsimogatja a tenger veszélyes, de barátságos élővilágát. a tengeri sün sárga petéit mondjuk kiköpte, de ennyit egy macsó is megengedhet magának.
engem dév lenyűgöző személyiségétől eltekintve az nyugtalanít, h miért hiszik azt az emberek, h minden élőlényt meg kell simogatni. kutya, macska, zsiráf, az oké, de honnan veszik, h, példának okáért, az ajakoshal ugyanúgy odavan a hátvakarásért, mint ők.
ha vki tud vmit az ajakoshalak simogatásának pszichológiájáról (bár ezt még el tudom képzelni), vmint arról, h vizsgálták-e valaha, h az állatok mennyire élvezik ezt, írjon emailt.
