randa állat a muréna, de dév, a búvár, ad neki enni halat, és gyönyörködik benne, ahogy csócsálja.
a szőnyegcápa még a murénánál is randább állat, de dév elkapja a farkánál(?) és szeretettel simogatja. azt mondja, barátságos. a rája nemhogy randa, de mindkettőnél veszélyesebb is, de dév pancsol vele a sekély vízben, csóválja a mérgező farkát (a rája) miközben barátságosan paskolják és simogatják (a dév). dév, a búvár, 50es, deres halántékú, napbarnított, kisportolt testét számtalan búváröltözékben és anélkül láthatjuk a 30 perc alatt, amint végigsimogatja a tenger veszélyes, de barátságos élővilágát. a tengeri sün sárga petéit mondjuk kiköpte, de ennyit egy macsó is megengedhet magának.
engem dév lenyűgöző személyiségétől eltekintve az nyugtalanít, hogy miért hiszik azt az emberek, hogy minden élőlényt meg kell simogatni. kutya, macska, zsiráf, az oké, de honnan veszik, hogy - példának okáért - az ajakoshal ugyanúgy odavan a hátvakarásért, mint ők.
ha valaki tud valamit az ajakoshalak simogatásának pszichológiájáról (bár ezt még el tudom képzelni), valamint arról, hogy vizsgálták-e valaha, hogy az állatok mennyire élvezik ezt, írjon emailt.
