ma nagyon antipatikusnak éreztem magam, és úgy éreztem, hogy furcsán viselkedek. megfordult a fejemben, hogy megkérdezek másokat, hogy ők is így látják-e, de végül több okból is letettem róla. mert mit is válthat ki az az emberekből, mikor a furcsán viselkedő antipatikus lány odamegy, és megkérdezi, hogy nem antipatikus és furcsa-e.

a csúnya művészettörténész cinkosan rámkacsintott. de most mire gondolt, miben is vagyunk cinkosok? a csúnyaságban? vagy a művészettörténet terén? kicsit nyugtalanít, mert a művészettörténethez egyáltalán nem értek.

ásvány vagyok. majd kitalálok vmit.

olyan lettem, mint egy növény, érzem, ha rezeg a talaj, kinyílok ha süt a nap, hajladozok, amerre a szél fúj, írni, na azt nem tudok, csak hajladozás van, nem rossz, de mi a franc történik, nem történik semmi. mi van, ha a lelki harmónia felé vezető következő lépésben ásvány leszek.

józsef attila: szeretők lázadása

kivasaltam a hajam, kivasaltam a pulóverem, kisimult vagyok (nem), jól vagyok (nem). azt kérdezte a virágárus, nem baj-e, hogy kicsit vizes a papír, hisz úgyis esik az eső, nem volt az. esernyőm se volt. sőt, semmim se volt, úgy éreztem, csak a nárciszok. mentünk a körúton, a fiatal lány és a tragikum, tök vicces.

van két félelmem. hogy rólam beszélnek, amikor ott vagyok, meg hogy nem beszélnek rólam, amikor nem vagyok ott.

a kötet végén a képen a szerzőnek még van haja.

a logika- és szemantikatanárom tegnap mesélte, hogy április 1-én ellopták az autóját, és megfordult a fejében, hogy ez nem a mi (tivadar, rgabor, én) művünk volt-e. hát még ilyet.
egyszer bilincselik meg az embert, rontanak rá krokodiljelmezben és vezetnek a nevében hónapokig titkos blogot a háta mögött, és örökre gyanakvóvá válik.

ma reggel két ballábbal keltem fel, és mindkettőben izomlázam volt.

ha akármilyen tanárképzéses órán úgy adódik, hogy egy szimulált osztálytermi helyzetben te vagy a tanár, és a csoporttársaidat kell tanítanod, biztos lehetsz benne, hogy mindannyian deviáns kiskamaszokká fognak változni.

én nem is tudom már, miért barátkozunk vele, fordul isolde a felismeréstől felzaklatva brighthoz. mindent utál, ami nekünk fontos ebben az életben! a focit, a mazsolát, és még cseh tamást is!