azért járok társaságba, hogy ne olyan legyek, mint a blogom. (brainoiz, blogger)

a tandem előtt kisebb bloggercsoportok álldogáltak, súgdolóztak és mutogattak át más csoportokba.
a megelevenedő szociometria, testvéreim.

(hova hanyatljak hanyatoljak) hol találhatnék olyan helyet ahol a hanyatlást elvégezhetném, és mikor találok olyan időt, amikor hanyatlásom megkezdhetném.

bár a szüleimnek is sokat köszönhetek, spórolni a tintasugaras nyomtatók tanítottak meg.

az alvilágnak nincs szemantikája. (miklós, sztrítvarior & tanszékvezető)

mindjárt jön a következő fonológia előadás, de addig még hullahoppkarikázhatok egy kicsit.

ki kell használni, ami van még a nyárból, mert szeptembertől újra egyetem, és nem lesz más, csak nyelvészet előadások, nyelvészet szemináriumok, nyelvészet workshopok, nyelvészeti olvasmányok, nyelvészkocsmázások.
szóval mielőtt még elkezdődne a daráló, most még gyorsan elszaladok nyelvészet-konferenciára.

az vagy nekem, mint testnek a kenyér. telített szénhidrát.

csúnya lány, visszataszító kutatási területtel

húgom: miről olvasol?
apukám: a személyiségépítésről.
húgom: és hol tartasz?
apukám: ... én már a lebontásnál.

most ez van, pont ez a kevés lesz nekem épp mindenből elég

műértő közönség címért, pluszpont: tudják, hogy tételek között nem szokás tapsolni.
műértő közönség címért, mínuszpont: nem tudják, hogy adott ponton a tétel ért-e véget, vagy már az egész darab.

hívtam a szüleimet, de rémülten rázták a fejüket; a húgomat, de lehülyézett; a barátaimat, de hirtelen mindenkinek programja lett; a volt tesitanárnőmet, aki sznob programokban hű társam, de ő se ért rá, így egyedül mentem szülővárosomban templomi koncertre. nagyon jó volt, csak kicsit túl sokat beszéltek közben a kultúráról és szent istván királyról.
egy ignoráns egyházzene-rajongó vagyok.

a sex pistols koncert nagyon jó volt, de azért kb. a felénél úgy éreztem, hogy most el kell mennem valahova, ahol istenről énekelnek, és meg is találtam a helyet a blues színpad előtt. nem messze összefutottam ferivel, akivel eddig kizárólag metodológia szemináriumokra és csókolom-koncerteken történő véletlen összefutásokra korlátozódott az ismeretségünk, de most szerencsés csillagok vezéreltek bennünket, és meghallgathattuk együtt az i believe i can flyt. utána, a nyelvészekkel együtt, csókolom koncertre mentünk természetesen.

tegnap kocsmáztunk kicsit a tivadarral és a marcival. arról beszéltünk, kit hogy ölnénk meg (szívünk minden szeretete és tisztelete mellett), persze magunkat se kíméltük, engem megerőszakolnának és aztán levágnák a fejem, a tivadar be is rajzolta hátul a nyakamon a szaggatott vonalat tollal, á, jó érezni újra a
csendes, balatonos lelkibéke után, hogy a nyelvészek markáns humorára még mindig lehet számítani.

látod, ugyanott tartok. sehol.



paolo conte - sparring partner

ment minden, mint a karikacsapás. a túránk kiindulópontját jelentő települést sikeresen elhagytuk. kétszer is. másodszorra már sikerült nem az autópályán kilyukadnunk. örültünk is nagyon, könyékig olajosan, mert addigra persze már mindkettőnknek leesett egyszer a lánca. fáradt is csak az első nap voltam igazán. ránéztem a km-órára, és azt hittem, sms-em jött.
az utolsó nap már meg se kottyant egy defekt, és hogy a sziklákon kellett bemásznom a vadul hullámzó balatonba, mert belefújta a bukósisakomat a szél.

nem rossz a szállás, de inkább sétálunk még egy kicsit a temetőben.

tivadar: adtam apámnak a sütidből, nagyon ízlett neki.
én: igen? mit mondott?
tivadar: "nagyon ízlik"?!