rock-koncertre viszem a szüleimet. vigyünk személyit, hogy ha letartóztatnának, mondja anyukám, és nyugtalanná tesz, hogy vajon a fiatalkori bulizás hiánya, vagy pont hogy a tapasztalat mondatja ezt vele?

tehát a pasim osztrák rokonaival való megismerkedés remekül ment. talán elég, ha annyit mesélek, hogy egyik éjjel, két osztrák falu között egy elhagyatott fűrésztelepen vér került a futócipőmre.

nincsenek földjeim, nem örököltem kastélyokat, ez a kedves osztrák arisztokrata család mégis befogad. a jelek szerint a brit kiejtésemmel nyűgöztem le őket, meg azzal, hogy mennyire sokat, és milyen őszinte élvezettel bírok enni.
teli szám udvarias mosolyra húzódik.

anyukám ismerkedik a thai konyhával:
felveszem a szemüvegemet, és megnézem, mit eszek!

anyukám átállítja a tévé képarányát, mert pofátlanul vékonyak benne a nők.

anyukám felszállt egy vonatra. öt perc múlva: van wifi! \o/

hazajöttem a szüleimhez karácsonyra.
szerintetek elaludtam reggel és lekéstem a vonatot? igen!
úgy volt, h a húgom is a következővel jön.
szerintetek a húgom lekéste a vonatot? igen!
szerencsétlen szüleim, tényleg.

milyen cukin évődnek egymással a szüleim, gondoltam, mikor kiderült, hogy rajtam gúnyolódnak. ekkor aztán kinevettek, hogy milyen lassú vagyok.

az én apukám úgy biciklizik a bükkben hegynek fel, hogy beszartok. az apukám írta a számítógépes programot, amellyel negyedikben a törtekkel való műveleteket gyakoroltam. az apukám szereli át a lakásban a villanyvezetékeket, a vizet, festi a falat, és közben a garaczi meg az esterházy legújabb könyveiről mesél. az apukám elmagyarázza a fizika legújabb felfedezéseit szkájpon, és érdeklődik, láttam-e a legfrissebb belpolitika ihlette mémeket. az apukám csinálja a világ legfinomabb pörköltjeit. felkelek egy hétvégén otthon, és serceg a hús.
az apukám egy tigris. legalábbis ezt mondja.
az én a-pu-kám egy ma hatvan éves tigris.

az anyukám már azt hitte, h jött a jézuska, de az apukám lehűtötte, hogy csak az ő kopasz fején megcsillanó fény volt az. kezdem érteni, miért kínálgatnak konyakkal.

nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!

fel akartam hívni a nagybátyámat, hogy nem voltam-e nagyon barátságtalan, mert a múltkor munka és rohanás közben futottunk csak össze, és elég ideges voltam.
de aztán a nagybátyám megelőzött és felhívott, mert benne már nem várhatott tovább a hála, és nagyon meg akarta köszönni, hogy nem ütöttem meg.

vasárnap este, a szüleimmel szkájpolok. az apukám, elfeledkezvén arról, hogy a család nőtagjait a legkisebb billentés is egzisztenciális válságba taszíthatja, a fizika új felfedezéseiről és az atommagokról mesél. én akkor tulajdonképpen egy üresség vagyok, suttogja maga elé nézve az anyukám, és én is csak üres tekintettel meredek a kamerába.

nem csoda, ha szerepzavaraim vannak a családomban, mikor ma is, míg mindenki kiskorú gyermekeit terelgette be, én az anyukámat vittem moziba háromdés maci lacit nézni, mintegy utó-anyáknapi ajándékként.

vasárnap délelőtt az apukám dolgozatokat javít: egyesek ameddig a szem ellát, és karibi pop. és még kérditek, hogy lettem ilyen.

az anyukám, aki amúgy nem tud angolul, véletlenül talált és vett nekem egy little britain: scripts and stuff from series 2 könyvet. nem tudván, h ez az egyik kedvenc sorozatom, később megijedt, h a képek alapján miről is szólhat ez, és az angolszakos kolléganőjével elkezdte lefordíttatni.
csak kihúzni tudom magam a büszkeségtől, ha arra gondolok, h a fordítás után is úgy érezte, h ez nekem tetszeni fog.

rájöttem, h sokkal jobban félek, mint amikor először metallicás pólóban mentem iskolába, mondja a húgom, aki a friss hírek szerint egy hét múlva már a tiroli hegyekben fog dolgozni.

itt van az anyukám látogatóban. szerintem a gondoskodásnak is van határa, szerinte meg nincs, ez sötét titkolózásokat szül köztünk. zuhanyozok! zárja kulcsra maga után a fürdőszobaajtót, és közben tisztán ki lehet hallani, h a mosdókagylót súrolja.

kérdeztem a szüleimet, h volt-e a családban ilyesmi másnál is, mer én túl sok mindent felejtek el. azt mondták, nincs, ne aggódjak, és becézgettek is. a húgom nevén.

azt szeretném mondani, h a világ legjobb apukája olyan, h tapintatosan nem kérdezi meg, mit keres egy üres borosüveg az íróasztalon, hanem csak szó nélkül felhasználja a dugóját a fürdőszobatükör felszereléséhez.

mondtam a szüleimnek, h ha már úgyis a környéken járnak, nézzenek be nyugodtan a munkahelyemre.
varázslatos időutazás vette kezdetét, én (ágika, egybé) zavartan mosolygok és hintázok a széken, a főnököm agyondicséri a(z órai) munkámat, a szüleim pedig elmesélik a kávét kevergetve, h milyen sokat és ügyesen biciklizek.