nem megyek ki a konyhába mert tojáshéj van a konyhapulton. rám most jobban kell vigyázni mint az egész bolygóra; felkapcsolom az összes lámpát a szobákban, mert nekem kell a fény. vasárnap védtelen vagyok, vasárnap mindegy vagyok. a vasárnapok a legnehezebbek.
cat power - the greatest

egy integető gyerekekkel tömött busz araszolt a buszmegállón át, és az egész buszmegállóból senki nem integetett vissza nekik, csak én, mert én ilyen bolondos fiatal lány vagyok. aztán jött egy csapat tizenkétéves és lehamuztak, és akkor újragondoltam ezt a fiatal dolgot.

igazolványképet kell csináltatnom a hétvégén, lesz majd egy komoly, egy összetartós-ölelkezős, meg egy bolondozós, szamárfülmutatással.

a szüleim úgy beszélnek a telefonba, hogy ketten egyszerre, és aki a kagylónál van, sose tolmácsolja pontosan, amit a másik a háttérben magyaráz. és amikor méltatlankodom, azt mondja akivel beszélek, hogy inkább átadom a telefont, és erre én, hogy de most akkor mi van, beszéljük már meg, de olyankor pont két fül között félúton van a kagyló, és utána fordítva csináljuk, szia, na, azt mondtam, és így persze már máshogy hangzik, értem, dehát az üzenet, amit a háttérből kapok, az megint nem lesz így jó, és jön, hogy akkor átadom inkább a telefont, és erre én, hogy de.

most pont süti a tarkómat a nap, nem panaszkodom. (növény)

ma sokat beszélgettem a pszichológusommal a nácikról, az mindig jó. átengedett maga előtt a nagy zöld busz. megvettem életem első dolgozatjavító piros tollát és megszerettem a répás kubut. ötkor keltem reggel. vettem ajándékot a húgomnak és a petszoszájetis állatomnak. az apukám kiscicának nevez, a fickóm polipnak.
keblemre ölelem a világot, na, ma lettem huszonhárom éves.

a pokol legalsó bugyrába kerülnek, akik automatikusan elinduló zenét tesznek a blogjukba, utánuk jönnek akik szmájlikat írnak a bejegyzéseikbe, és őket azok követik, akik pontot tesznek a cím után.

bárcsak ne lenne időm elalvás előtt gondolni semmire.

ma délelőtt kapáltam kicsit, majd ültem a napon és fröccsöt ittam. gyanúsan rövid giliszták voltak mindenhol, de próbáltam nem arra gondolni, hogy egy szörnyeteg vagyok.

kevés időmben lassan és felületesen olvasok.

portörléskor megtaláltam a levendulás illatgyertyát, amit egy költő szeretőjétől kaptam, mert színben ment a ruhámhoz. ha egyszer szeretője leszek valakinek, majd meggyújtom. és mindenki tudni fogja, hogy a szeretője vagyok valakinek, mert levendulaillatom lesz.

virágos képkeret, szivárvány színátmenet, hullócsillagok; istenem, add, hogy az emberek ne a photoshop kezelését válasszák hobbinak nyugdíjaskorukra.

az a pillanat, amikor az órákban meryl streep belép a virágüzletbe, és azt mondja, flowers, what a beautiful morning.

- amikor... amikor így nézel, mindig feltör bennem egy gondolat.
- jaaaaaj. milyen gondolat?
- hogy felugrok innen, lemászom ott, és elszaladok.

meg kell tanulni, hogy ki mire nem kíváncsi.

ismét jót futottam. és most akkor megyek, és kimosom a hajamból a sarat.