az év utolsó raffaelloja.
(azt hiszem, túlérzékeny vagyok.)

nem onnan, ahonnan jönnöm kellene, megyek oda, ahová mennem kell. lehet hogy fordítva van. ment át velem a busz a hideg reggeli sötétben a hídon, dobozos jegeskávét ittam, ment át velem a busz, és arra gondoltam, egész nyugodtan elronthatom az életem. itt kezdődik minden.

ezek a soha vissza nem térő, gondtalan, fiatal éveim, heló! annyit bánthatom magam, amennyit csak akarom!

- hello, mi újság?
- épp készülök most lefeküdni. pms-em van. és nálad?
- nekem identitásválságom van.

nőnek lenni kaland!

szerintem megkapó vagyok, ahogy karácsony este, melegítőben, country számokat éneklek a konyhában mákos fogakkal - de ebben lehetnek véleménykülönbségek.

sótlan lett a sóskiflim.

nincs itthon elég porcukor. rapszodikus vagyok.

hogyan kell a szívnek dobbannia, amikor egy hentes nevezi az embert husinak.

van egy kis feszültség ma reggel az irodában. köztem és a tegnapi karácsonyi partiról maradt aprósütemények között.

na várj csak, vette elő a kocsmában a mindenrendbenlesz-arckifejezését és a pénztárcáját. közalkalmazott vagyok!

istenem, én annyira hálás vagyok az engem körülvevő férfiakért, és nőkért, és férfiakért.

bizonyos értelemben elfelejtett írónak lenni is rengeteg törődéssel jár.
rövid utánajárás után arra jutottam, hogy kaffka margitról az elmúlt hetven évben senki nem írt semmit, csak arról, és arról viszont sokat, hogy senki nem ír semmit kaffka margitról. ezért kicsit visszább néztem, és akkor találtam még egy radnóti írást, amit még kaffka margit halála után húsz évvel írt. arról, hogy senki nem ír semmit kaffka margitról.

van egyébként munkahelyem, hangulatban és helyileg is közel a vidámparkhoz. minden nap ehetnék ebédre vattacukrot, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek. nagyon jófejek egyébként, a főnököm például nem csodálkozik, ha egyes költők neve mellé szívecskét teszek az átküldött fájlban. hanem egyetértően bólogat.

miközben úszom, a hulló hó a medence feletti ködben tűnik el, mégis számolnom kell a hosszakat magamban. azokra gondolok, akik a kezükkel etetnek, és azokra, akiket a kezemmel etetek. a hosszok végén mindig megállok, és leveszem az úszószemüvegem, hogy felfelé nézhessek. légy a barátságom.

ma voltam a prae folyóirat tízéves születésnapi estjén, ahol az alapítók azon tanakodtak keserédesen a köszöntőbeszédben, hogy kasztráltassák-e magukat, de ezt is alig lehetett hallani a pultnál zsibongó emberektől, és akkor örömmel konstatáltam, hogy az irodalmi élet és én hangulatilag még mindig nem távolodtunk el egymástól annyira nagyon.

számítógéphasználatban egyértelműen drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember vagyok. emberi kapcsolataimban - azt hiszem - nem vagyok drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember.

én persze csak elmesélésekből tudom, hogy mi történik vasárnap este egy budapesti talponállóban, anya.

vasárnap este, egy néptelen budapesti talponállóban:
pultos (honfoglalózás közben): milyen kutya a dobermann? angol? v német?
vendég: biztos német. hát thomas mann, dobermann.

nézem a parkettán a lábfejemet, spicc, pipa. spicc, pipa. álmomban lelocsoltam magam benzinnel.

arvo pärt - i am the true vine

tegnap a kocsmában épp meg akartam inni a fényképezőgépemet, mikor oldalba böktek, hogy hogy van az irtóhangsúly angolul.

bementem ma az angolszakra, és a félévben először találkoztam nádasdy ádámmal, aki a hogylétem felől érdeklődött, majd hirtelen rám mutatott, és az arra járó miklóshoz (sztrítvarior és tanszékvezető) intézve szavait, azt mondta, hogy ezzel a nővel különösen kemény kézzel kell bánni.

van ez a blog, gondoltam, inspirációképpen, hogy különféle művészek és híres emberek hogyan szokták beosztani az idejüket és erejüket, hogy hatékonyak legyenek, és erre kiderül, hogy auden amfetamint váltogatott barbiturátummal.

egyszer megjavulok éééén, jó leszek maaajd, és visszatéérek hozzáád úúhúhúújra! lalalallalalalaa...  a király meghalt, kisasszony, de maradt itt egy főherceg!
kövérkés férfi nekem a földalattin.

nahát, így ruhában meg sem ismertem!
középkorú nő középkorú férfinak a földalattin.