eljutottunk oda is, hogy jelenleg komáromi pisti, kiugrott rendőrkapitány, lakodalmas zenész facebookos bemutatkozását vallom ars poeticámnak:
kemény fegyelem és nagy líra.

nem tudom, van-e még ember a földön, aki ne hallott volna az új mosógépemről, és hogy ha esetleg van, akkor neki érdemes-e élni.

csak simogatás legyen.

a tivadar szerint úgy vagyok szomorú, mint egy leégett kisállatsimogató.

engem pl megtanultak nem félteni, miután néhányszor összeverve jelentem meg, mégis egyben, mondta a detektív.
de én egy kedves, csendes, visszafogott lány vagyok, vetettem ellen. ha engem megverne valaki, akkor az nagyon gáz lenne.
most ezzel azt akarja mondani, hogy én nem vagyok egy kedves, csendes, visszafogott ember? nézett fel a detektív, majd mivel másodszorra sem találta a keresett telefonmellék számát, kiállt az iroda elé és irdatlanul üvölteni kezdte a keresett kolléga nevét.

ahhoz képest, hogy nem hiszek, elég kifinomult és elnéző istenképem van.

úgy tűnik, hogy a padlóravágásaim között, amikor is durván elszalad vele a háztartás, az isten, az én jóságos nagyanyám, pánikszerűen be-beszalad a spájzba, és lekap egy-egy finom lekvárt nekem a polcról, hogy azt mondja, tessék, eper, tessék, bíznakbenned, tessék, estimese, tessék, muzsika, és tessék, tánc.

álmaimban legyengült és magatehetetlen vagyok. szerencsésebb álmaimban mellémfekszenek az ágyba meg átöltöztetnek. szerencsétlenebb napjaimon ezek mind meg is történnek.

a május is gyönyörű a maga módján. leült mellém, megszerelte a biciklijét, majd azt mondta, egy mérgező felhő vagyok. aztán azt, hogy csak viccelt, és visszavonja. én nem vagyok egy mérgező felhő.

magamról csacsogni, persze, kicsit hosszabban is tudok.

a nagybátyám kiállításmegnyitóján, a vendégek és két pohár bor eltűnte után én már csak pogácsázni akartam, de a nagynéném csakazértis hozott még egy pohárral. pedig csak annyit kellett volna tennie, hogy megnézi a kiállítást méltató bejegyzésemet a vendégkönyvben, ami már akkor is úgy végződött, hogy juhú!.
roppant jókedvűen beszélgettünk az ottmaradtakkal. a művházigazgató kikísért a kapuig, remélem csak udvariasságból.

simán érdemlek én is annyit. simán megérdemlek mindent.

ági, amúgy észrevetted, hogy amikor sajtburgerekről beszélsz, akkor érzékien a hajadba túrsz, és fátyolos lesz a hangod?

ma a pszichológusom minden félelmemre azt mondta, hogy megalapozott. ez így mostmár végképp megrémít. én nem azért mentem el pszichológushoz, mert megalapozott félelmeim voltak.

ez egy gyönyörű április volt. elészaladtam, és majdnem lelöktem a lépcsőn, mikor a nyakába ugrottam a lépcsőházban.

florence + the machine - postcards from italy (beirut cover)

bőrkabátos maláj diplomataszomszédok, a kertész ricsárd kléjderman.