2010. augusztus 9., hétfő

mondtam a szüleimnek, h ha már úgyis a környéken járnak, nézzenek be nyugodtan a munkahelyemre.
varázslatos időutazás vette kezdetét, én (ágika, egybé) zavartan mosolygok és hintázok a széken, a főnököm agyondicséri a(z órai) munkámat, a szüleim pedig elmesélik a kávét kevergetve, h milyen sokat és ügyesen biciklizek.