álmomban harmadmagammal, három meztelen lányok, futottunk kifulladva a teremtés elől. egy napsütötte, forró sziklára terített fehér lepedőn pihentünk meg végül. oda, azt hiszem, nem jött a teremtés.

nagyon aranyosak vagytok, legutóbb akkor kaptam egy írásra ilyen gyorsan ilyen sok levelet, mikor egyszer megemlítettem a bugyimat egy bejegyzésben.

valaki mondhatná, hogy nem lesz semmi baj.

tele vagyok bűntudattal olyan dolgok miatt, amiket meg sem teszek.
bűnös életről szóló álmaim szertefoszlanak. édesen, szomorúan, mint a kalács.

épp csak elkezdődött a tavasz, de máris helyes vöröshajú fiúk rohangásznak a városligetben az olvasnivalóm elfújt lapjai után, míg én a többit lenyomtatom a söröspoharammal.

annyira reménytelen eset vagyok, hogy elaludtam kávézás után, egy motivációs előadás hallgatása közben.

azt hisszük, hogy mindig mással, vagy csak a tévében történnek, de aztán az évek során szembesül az ember ezekkel, hogy az ő lakásába is betörhetnek, hogy őt is megtámadhatják az éjszakai utcán, satöbbi, de még akkor se gondolná soha, hogy egyszer majd hatalmas darab vízköveket talál a mosogató lefolyócsövében.

úgy visongtunk tegnap a nyelvészekkel a kocsmában, mint egy kis család. (vagy csak én visongtam? kínos.) ezt az elképzelést a család intézményéről mondjuk nem a szüleim alakították ki bennem, legalábbis nem emlékszem egy olyan családi programra se, ami után ilyen sötét karikák lettek volna a szemeim alatt.

nincs szeretethiányom, csak szeretném mindenhova magammal vinni ezt a nagyon finom üveg lekvárt, jó?

vasárnap délelőtt az apukám dolgozatokat javít: egyesek ameddig a szem ellát, és karibi pop. és még kérditek, hogy lettem ilyen.

vajon hogy érem azt el minden erőlködés nélkül, hogy a munkahelyemen, irodalomszervezés-könyvkiadás témakörben, rám osztódjon az a feladat, hogy menjek egy kört a vízibusszal?

rahmanyinovnak szülnék egy (vegyeskarnyi) gyereket.


rahmanyinov - hymn of praise (liturgy of st john chrysostom)

a pillanat, amikor szeretetteljes nosztalgiával konstatálod, hogy a volt pasid mondatai megkülönböztethetetlenek kadhafi és charlie sheen mondataitól.