ne csináld ezt velem most, szabadságon van a pszichológusom.

csavarhúzómba dőlök.

szerdán az orvostanhallgató barátnőimmel megpróbáltam berúgni, de nem sikerült. holnap az unokatesóm esküvőjén újra megpróbálom. vagy pedig nem, és akkor senki nem fogja kérdezgetni, hogy miért nem megyek már én is férjhez, mert látni fogják, miért.

ma turkáltam egy angol nyelvű könyvet a tranzakcióanalízisről. múltkor turkáltam egy dvd-t margaret thatcher életéről. élet értelme, alighanem te is miskolc turkálóiban leledzel.

túlteng bennem az agresszió mostanában, lehet, hogy újra elkezdek fórumozni.

csak etettek, etettek, etettek, meséli anyukám kissé bűntudatosan; szaladok ki a konyhából, erre már én emlékszem, szaladok, kezemben a tányérral, amin vajaskenyér van. nem vagyok túl magas, a füleim kilincsek mellett zúgnak el, vigyázni kell a küszöbökre, átfutok a nagyszobán, jobbra ki az erkélyre, kezemben a tányér, hoppá, kicsit megbillen. nem direkt, á, nem direkt, kiesett a vajaskenyér a harmadik emeletről.

szia, találkozunk az esküvőn, viszem a vírusirtót.
egy rendszergazda mindig rendszergazda marad.

megbasz a búbánat, hogy én már sosem fogok régimódi angol egyetem ódon falai között reneszánsz zenét tanulni. sajnos ma ettől a gondolattól nem fogok aludni.

az orvostanhallgató barátnőim már vért vesznek. én pedig már akár egy igei kifejezéseket összekapcsoló "és"-t is fel tudok írni lambdakifejezéssel.

táncoltatok-e ti már halotti misére.

karl jenkins - dies irae (requiem)

nyáresti szabadtéri kultúrprogram, macskaköveken kerti székek, mindenki elég öreg. az éva előre akar menni, mert ő nem lát, nem hall, kiáltja diszkréten egy bottal járó rövidnadrágos öregúr.

... és akkor a hittanon mondta a pap, hogy nézzük meg a passiót, mert letöltötte.

pár napja elegem lett az emberekből. az ismerősökből, és az ismeretlenekből - elsősorban ezt a két csoportot emelném ki. viszont rájöttem, hogy nagyon szeretem a gombát.