a nagy park közepén volt, mégse látta senki, hogy belefeküdtem a hóba.
felváltva félek attól, hogy nem leszek többé játékos és vicces, meg attól, hogy nem tudok többé csendben egyedül lenni.

florence and the machine - rabbit heart (raise it up)

megtanultam alkalmazkodni a vágyaimhoz.

egy öttagú hangoskodó fiúbanda mellé ültem le a metrón, ott nem ült senki. megállókon át arról beszéltek és poénkodtak, hogy én annak a fiúnak a kurvája vagyok, aki mellé leültem, és hogy én úgyse hallom, amit mondanak, mert zenét hallgatok és nézek magam elé. aztán a deáknál készültek leszállni, és sorban haladtak el előttem, és akkor a sor végén a stricim még kedvesen rám mosolygott és megsimogatta a fejemet.

- érdekes volt, rámjött a szeretet.
- remélem nem hagytad eluralkodni magadon!

minden csokipapír belsejében az van, h sajnos most nem nyertél.

a brainoiz arról panaszkodott tegnap a kocsmában, hogy a macskája csak három dolgot akar, hogy adjanak neki enni, játsszanak vele, és foglalkozzanak vele az éjszaka közepén. rájöttem, hogy tulajdonképpen tudnék macska lenni. cserébe meg dorombolva eszemm és játékos vagyok az éjszaka közepén.

- jó, akkor írjuk tovább. de mi rímel arra, hogy anál?
- halál!
- na, azért halált egy gyerekdalba ne.

rám mosolygott ma egy nagyon szép skandináv fiú a földalattin, és erre mi történik?! nekem nem a térdem remeg, nem az arcom vörösödik, és nem a szívem dobog, hanem a szemhéjam kezd el vadul tikkelni.
valamit csinálni kellene az én önkéntelen szomatikámmal, mielőtt még valakinek flört közben bele találnék böfögni az arcába.

mégis megyek vietnámba, kiáltotta a főnököm egy csendes december délelőtt, és odaszaladt a kabátjához.
azt említettem már, hogy a munkahelyem közel van a vidámparkhoz? minden nap ehetnék ebédre perecet, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek.

nagyon hideg van, fáj a szívem, minden nap belesimítok egy csokimorzsát vmelyik nadrágomba.

az angolszakos szakdolgozatommal ott tartok, hogy csakis a témavezetőm által ajánlott sorozatokat nézek minden időmben.

- én soha nem fogok tudni annyira jól és sokat panaszkodni mint te, dani, pedig annyira próbálom.
- mert neked nem ennyire szar az életed, mint nekem.
- na erről beszélek.