egy idős osztrák házaspárral ülök egy fülkében a vonaton, és egy jódlizással aláfestett, alpokról szóló ppt-t nézünk a netbookjukon, együtt, hárman. a vonat közben befut amstettenbe. az idős osztrák házaspár nagyon elégedett a mobilnettel, hogy még a vonaton is ilyen gyorsan letöltődött ez a hatmegás, nyolcvan fotót tartalmazó ppt.

arra gondoltam futás közben, hogy írni kellene a juditnak, hogy ne nagyon üljön most biciklire, nagyon csúsznak az utak. itthon egy email fogadott a judittól, hogy biciklizett ma, és nagyon csúsznak az utak, ne nagyon menjek futni.

az anyukám, aki amúgy nem tud angolul, véletlenül talált és vett nekem egy little britain: scripts and stuff from series 2 könyvet. nem tudván, hogy ez az egyik kedvenc sorozatom, később megijedt, hogy a képek alapján miről is szólhat ez, és az angolszakos kolléganőjével elkezdte lefordíttatni.
csak kihúzni tudom magam a büszkeségtől, ha arra gondolok, hogy a fordítás után is úgy érezte, hogy ez nekem tetszeni fog.

csütörtök délután bemegyek az elméleti nyelvészet tanszékre, mert az az a hely a városban, ahol pezsgő szellemi élet vár, és ahol szégyenkezés és kérdés nélkül bevallhatom, hogy csak a napokban hallottam először a hónaljszexről.
csütörtök délután anyanyelvi ítéleteimmel és röhigcséléssel segítem a kutatást.

a pszichológusom szerint rosszabbul vagyok, mint gondolom. hát ilyen se volt még.

persze, ha belegondolok, a jelek se maradnak el: ma megkérdezték, kérek-e több sajtburgert kevesebb pénzért, és én nemet mondtam.

van ez a furcsa tendencia, hogy volt tanáraim egyre gyakrabban kérik, hogy inkább régi ivócimborámként mutassam be őket másoknak a kocsmában.

amit vagy akit nehezebb megszeretni, azt sokkal jobban szeretem. van egy ilyen?
lassan eljön az idő, hogy ronda tárgyakkal és kiállhatatlan emberekkel veszem körbe magam.

lelkem, mint a károly körút.

nem tudom, hogy jó úton vagyok-e, mikor ennyit beszélek megérdemlésről.

januárban mindig mindent annyira elvesztek, hogy csak március végén térek magamhoz. addig is, jobban tenném, ha nem írnám meg az érintett barátaimnak minden alkalommal, mikor megölnek álmomban egy disznót villaszúrásokkal.

ma azt mondta egy kedves fotós ismerősöm, hogy a fotót, amit rólam csinált, tök keveset kellett photoshopolni. meghatódtam.
aztán mesélt a szőrös arcú lányról.

nahát, mondta a darab után, mielőtt meghalok, biztos, hogy letörlöm az egész szerelmi meg mindenféle levelezésemet. hát még csak az kéne, hogy elolvassák, meg nevessenek, meg sírjanak rajta, dohogta. miközben én nagyon félek, hogy a halálom után senki nem fogja megfejteni a jelszavamait.

pedig ma kurvajó volt a hajam.
(egyetemes női tragédia egy rövid felvonásban)

álmomban azt mondta nekem egy ismeretlen férfi, hogy én olyan lány vagyok, hogy az ember még ha nem is mindig mellettem akar elaludni, reggel mindig mellettem akar felébredni.
télen senkit nem szeretnek eléggé.