a nyelvtudományi intézet 2. emeletén nézik egymást a falakról noam chomsky, ferdinand de saussure és roman jakobson. amikor csütörtök esténként 3/4 8kor a nap hold sugara megfelelő szögben esik chomsky bal szemére, akkor az rákacsint r. péter tudományos főmunkatársra. ekkor ő, az óra menetének 105. percében, téma- és helyzetváltoztatást indítványoz, a következőképpen átkötve:
- ... de mi a nyelv?
- a vé-csillag egy részhalmaza.
- hova megyünk?
- a pótkulcsba.

és ezután a kettes sor, és azután a világ leigázása.

a metrón rámmosolygott egy fiú. visszamosolyogtam. aztán rámöltötte a nyelvét. én is ráöltöttem a nyelvemet. teljesen elpirultam.
még szerencse, hogy nem vette észre a nagymamája, akinek a kezét fogta.

mail van most, komment nincs.
szavunk elakad, majd meglátjuk.

a racionális énem néha azt mondja, kezdeni kéne valamit a playlistemmel, mert ez így nem járja. mert a regina rákos édesanyákról énekel, a fiona hadonászik a színpadon, hogy elhessegesse a maga köré hallucinált bogarakat, és a tori is erősen élete alapélményei köré építi a repertoárját, ezek az alapélmények pedig a vetélés és a nemi erőszak. értem én, mire gondol a tivadar, mikor úgy foglalja össze a zenei ízlésemet, hogy dühös nők orgonálnak és közben szívszaggatóan sírnak.
és én ezt szeretem, de akárhogy is nézem, a legoptimistább szám, amit a winchesteremen találok, is csak azt dúdolja melankólikusan, hogy today has been okay. nem wonderful vagy ilyesmi, mindössze okay. persze akarhat-e többet az ember lánya, minthogy elmondhassa hogy okay volt a napja. jelenleg a földhöz verné seggét örömében, ha elmondhatná.
már csak ezért is, a racionális énem azt mondja, ajánljatok zenét. valami eddigiekhez hasonlót, de mégis, kicsit mást. olyan előadókat keresek, akik nem állnak pszichiátriai kezelés alatt, de nem is kezeletlen neurotikusok, nem molesztálták őket gyerekkorukban, nem halt meg a családjuk tragikus betegségekben, nem hagyta őket ott senki az oltárnál, stb.
jaj, félek hogy csak instrumentális techno marad a végére, ha sok feltételem lesz még.


emiliana torrini - today has been okay

kommunikációképtelen vagyok, de képes vagyok hosszan értekezni ennek természetéről és hátteréről. unalmas vagyok, de szórakoztatóan tudok beszélni róla.
mindenki megtalálja, amihez ért, nem igaz.

na idenézzetek, húzott elő egy különösen nagy és nehéz darab vasból készült vmit egy hajléktalan a méh előtt álló sorban. wow, mondta a többi hajléktalan.

ma zsanett barátnőmnél voltam. zsanett egészségesen sznob, járatja a hvg-t, de közben titokban mindig elolvassa a lakótársai best magazinjait. megértésemről és elfogadásomról biztosítottam, miközben késsel és villával ettem nála a borsófőzeléket.

"maradok, nem véletlenül, de nem is
valami szelíd-
vad elhatározásból,

nem szórakoztatom magam azzal, hogy hol lennék
még ennél is inkább
valahol máshol,

majd nyilván olvad, kisüt, fölszárad,
aztán megint
elázik szépen

az egész, itt ücsörgök a napon egy nem túl
kényelmetlen, de nem is
kényelmes széken

egészen nyár közepéig, ha van egyáltalán közepe,
és nem csak
vége a nyárnak,

és ha tényleg akad olyan még, akire
igazából ennyire
sehol se várnak."

(kukorelly endre - (2. 1999. február 14.) (r.))

ülök az erkélyen. a tenyeremet a tea melegíti, arcomat a nap, combomat sylvia plath naplói. sylvia 18éves. állandóan hátra kell lapoznom a jegyzetekhez, h tudjam, kik az új pasik akikről beszél.

tegnap elsétáltam egy kirakat előtt, ami kiscsibékkel volt díszítve. ja, igen, a közelgő húsvét miatti dekoráció, gondoltam.
csapjatok már fejbe.

ki akarja végigcsinálni velem ezúttal. ki akarja végigcsinálni velem újra.
milyen szar, hogy ha rólam van szó, nem maradhatok ki semmiből.

csütörtökönként 4től fél6ig nádasdy ádámot hallgatom ahogy viccet mesél jiddisül, héber dalbetétekkel.
és ti mit élveztek az életben.

van abban valami báj (és baj), ahogy amy winehouse két soron keresztül ott tartja a mikrofon mellett azt a kis alkoholt, hogy amint levegővételnyi szünet jön a dalban, belekortyolhasson.

évkezdés:
- ... you will be expected to read 25-35 pages for every week. 25-35 pages.
- with or without pictures?

nem is csoda, ha nem akar velem lakni senki, hiszen még viasatom sincs.

"Hallani vélem, hogy Balogh Endrét bántják. Nem találom a sötétben a gázpisztolyom, így letépem a falról a Babits-képet, hogy segítsek. De sajnos verésről szó sincs, Endréék csak a saját szobájukba szeretnének bejutni. Rúgják az ajtót, kaparják a falat. Több sem kell Karafiáth Orsolyának, ki meztelen testét takaróba csavarva megjelenik, hogy mentse a menthetőt. Kuncogunk, majd feltűnik Bedecs László, aki az iránt érdeklődik, hogy itt tömegszex lesz-e. "

ilyesmi kalandokban volt része szigligeten agnusnak, a "véresszájú bloggernek".
titkosnapló pollágh róka péter tollából ITT.

anyu apu ica bözsi lajos jóska dodó gizi stefi.
a nagymamám minden nap elsorolta a halottait.

ma a villamoson 23 középiskolás beszélgetett a fejem fölött.
én most abbahagyom a tanárképzést, jó?

múlnak az évek, és egyes emberekkel lecseréljük az internetes kapcsolattartást élőre, másokkal pedig az élőt internetesre.

the cat sausaged away. we can beat its trace with a stick.

vmi megszállt, és most úgy érzem, feketében kell járnom. ennek jegyében járom a boltokat, kell szoknya, blúz, ruha, esetleg még fátyolt is veszek és akkor már csak piszok kell majd a körmöm alá és én lehetek egy napbarnította haditengerész fájdalmában földbe markoló özvegye, aki a temetés óta céltalanul bolyong.

nádasdy-írások hátoldalára nyomtatok kukorelly-szöveget. egy ribanc vagyok.

levittem a legrosszabb énem szigligetre, nyaraljon ő is. bár nem érdemli meg. néhányszor kétséges volt, hogy kijövök-e a szobámból. pontosan annyiszor volt kétséges, ahányszor bementem. különösen akkor volt kétséges, mikor direkt azért mentem be, hogy ne jöjjek ki.

orsi, te parókát hordasz, te meg fogsz engem érteni, szólítja meg ficsku pál karafiáth orsolyát, majd ellejt előtte a valaha az én tulajdonomat képező citromsárga harisnyában.