én abban a hitben voltam, hogy mi ott hatan pletykálunk, sztorizunk, beszélgetünk, de akkor egyszercsak azt mondta a bright, hogy cssss, az agnus megszólalt!

nincs időm összefogni a fájdalmaimat, lebegnek ide, lebegnek oda. betenném pedig már mindet a megfelelő rekeszbe, a többiek mellé, hogy külön, szépen sorban koncentrálhassak rájuk. meg kell adni a módját.

it's all so hard it's so hard.
ráznám én is a melleimet egy koncerten mondjuk, mit keresek egy szaknyelvi-angol kurzust tervező word dokumentum kellős közepén.

ha néhány év múlva a horvát tengerparton fagylaltozom majd, és a férjem úgy szólít, hogy kicsim, és úgy folytatja, hogy vedd fel azt a mókás szalmakalapot, lefotózlak itt a szuvenírshopban, szép emlék lesz, akkor én beszaladok a tengerbe és nem úszom ki soha.

gondolatok mások fotóalbumainak nézegetése közben.

ma este egy születésnapi zsúron adtuk elő tudományunkat a tivadarral először. kértem, hogy ő konferálja fel a dalokat, mert énekelni tudok, beszélni viszont nem. és akkor ő mondta az első dal előtt, hogy az első dalunk a szerelemről szól, a második előtt, hogy a második dalunk a szerelemről szól, majd a harmadik előtt megjegyezte, hogy a következő dal a szerelemről szól, utána a negyedik előtt elárulta, hogy a következő dal a szerelemről fog szólni, majd az ötödik előtt mondta, hogy ez a dal arról szól, hogy valakit félholtra vernek londonban.
boldog születésnapot, kata.

ülök az ágy szélén, és ideggombóccá gyúrom magam. a napi program.

nagyon köszönöm mindenkinek aki emailben mindenféle szellemes megjegyzéseket tett a szexuális életemre; mostmár meglesz a plüssbilincs és a krokodiljelmez.
ígérem, azt is leírom majd, mihez kellettek.

ma kiöntöttem a szívem a tivadarnak, problémáimat olyan érzékletes képek segítségével illusztrálva, mint pl. koncentrációs tábor, háború, fegyveresek. ő végighallgatott, majd együtt sírt velem azt mondta, hogy reméli, hogy tudom, hogy az én problémáim semmiségek, és eltörpülnek más emberek problémái mellett. aztán sokáig próbálkozott retroflex t-t és ty-t egymás után minél gyorsabban kimondani, és akkor megértettem, hogy miről beszél.

"mert rég nem írok, rég nem olvasok.
Nyelem a port, a levegőt.
Szaladnak hetek, hónapok.
Felbukkan sok jó ismerős,
sok apró fájdalom

a nyakszirtemre ül,
hogy leutazzék majd a hátamon,
s ha kiderül: kerek, szilárd, áttetsző a szívem,
csak annyit fontos megemlítenem:
rég nem kapaszkodom."

(lászló noémi - fontossági sorrend (r.))

egész nap gyászmiséket hallgatok, mi bajom lehetne. a harag napja tételre reszelek uborkát.

kedves ismerőseim, ismeretleneim,
egy plüssbilincsre (kipipálva) és egy krokodiljelmezre lenne szükségem.
ne is kérdezzétek.
köszönöm.

minden baromságban benne vagyok. olyannyira, hogy gyakran meg is szervezem, nehogy kimaradjak belőle.

16 évvel ezelőtt egy unokatesvéremmel álltunk a harmincvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltük, hogy csókszor csók, ez a végzetem, szerelem a négyzeten.
ma álltam a negyvenvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltem a god bless the child-ot.
a koreográfia nem változik.


carmen mcrae - god bless the child

nemrég az egyik órámon el kellett mutogatnom azt, hogy kicserélem egy kisbaba pelenkáját. elmutogattam, aztán teljesen elérzékenyültem az elmutogatott kisbabámtól. olyan hintőporillatú mutogatás volt.

nem mintha nagy jelentőséget tulajdonítanék ezeknek a dolgoknak, de egészen megindító, hogy vannak emberek, akik még azután is kedvelnek, hogy látták a lábujjaimat.